Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A székesfővárosi lakásbérleti szabályrendelet egyes kérdéseinek megbeszélése a dr. Sömjén - dr. Vitéz-féle kommentár nyomán

454 adott ingatlan vevője a bérleti szerződések tartalmáról könnyűszerrel tudomást szerezhet. Egyébként nem lehet kétséges, hogy a lakásbérleti szr. az országos szokásjogi szabálytól eltérő tételes szabályt állapíthat meg", amely jogforrástani jogelvet szerzők az 1. §. kapcsán mutatják ki maradéktalanul meggyőzően. Sehol sem szól a szr. a beszámítás fölöttébb gyakorlati kérdéséről. Szerzők gondosságát azonban ennek a kérdésnek vázolása sem kerüli el. így nevezetesen a 31. §. kapcsán, amely a bérlemény karbantartásáról szól és amelyek címén leggyakoribb a beszámítási kifogás gyakorlása, előadják, hogy „beszámításnak bérköveteléssel szemben is helye van, ha a követelés beszámításra alkalmas (egynemű és lejárt). A bírói gyakorlat azonban a beszámításnak korlátokat szab, felmondás érvényessége iránt indított perben beszámítási kifogást érvényesíteni nem lehet, mert e per tárgya csupán annak megállapítása, hogy a felmondás jogszerű-e, mert a beszámítási kifogás érdemi tárgyalása meghiúsítaná a bérbeadó felmondási jogának érvényesítését. Bér fizetése iránt indított perben azonban a beszámításnak helye van, de a bérlő bérleti jogviszonyból eredően csak azt a költséget számíthatja be (vonhatja le a bérből), amely szavatossági hiány elhárítása ifolytán merült fel. Más — nem bérleti — jogviszonyból eredő ellenkövetelését a bérlő (pld. lakásbérlő szabó a bérbeadó megrendelésére készített ruháját) csak akkor jogosult beszámítani, ha az ellenkövetelés azon felül beszámításra alkalmas (egynemű és lejárt), likvid is, vagyis azt a bíróság jogerősen megítélte, vagy a bérbeadó annak fennállását kifejezetten elismerte. Ilyen beszámítási kifogás érvényesítésének esetére a Pp. feljogosítja a bíróságot, hogy amennyiben az ellenkövetelés a bér követelésével összefüggésben nincsen és nyomban nem tisztázható, a felperes kérelmére a bérkövetelés felől részítéletet hozhasson (v. ö. Kovács Marcell: A polgári perrendtartás magyarázata, 298. lap). Más: Az 5)1. §. összefoglalja, hogy a rendelet mely paragrafusainak fennforgása esetén van helye rögtöni hatályú felmondásnak, ezenkívül megadja az ilyen természetű felmondási eseteknek néhány közös szabályát is, amelyeket a kommentár azzal a továbbival egészít ki, hogy a rögtöni hatályú felmondás eseteiben a felmondó fél a szr. értelmében kárának megtérítését kérheti. Szerzők szerint a kártérítési felelősség ezekben az esetekben a szr.-en és nem a magánjog általános szabályain alapszik. Ez annyit jelent, hogy ha a bérbeadó vagy a bérlő a másik félnek okot szolgáltatott a rögtöni hatályú felmondásra, és az ilyen felmondás jogérvényesen be is következett, a felmondó félnek a felmondás folytán következett kárát mindenesetre, tehát akkor is megtéríteni tartozik, ha a kártérítési igénynek az általános magánjog sziabályai által megkívánt valamely kelléke hiányoznék. Nézetem szerint azonban a kártérítési kötelezettség jogalapjának ezen éles megkülönböztetése és szembeállítása, hogy a kártérítési felelősség ezen esetekben a szr.-en és nem az általános magánjogi szabályokon alapul, nem egészen helytálló. A kettőt egymással szembeállítani nem lehet. Természetes, hogy