Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A székesfővárosi lakásbérleti szabályrendelet egyes kérdéseinek megbeszélése a dr. Sömjén - dr. Vitéz-féle kommentár nyomán

455 ha konkrét jogszabály mondja ki a kártérítési felelősséget, ezt jelöljük meg, mint a felelősség alapját. Ezért azonban nem mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben >a kártérítési felelősség nem alapszik a magánjog általános szabályain. Ez azonban végeredményben csak merőben elméleti érdekű különbségtétel. Már gyakorlati következményekkel bíró lehet azonban az, hogy szerzők szerint ily esetekben az, aki a. másik félnek a rögtöni hatályú felmondásra okot szolgáltatott, a felmondó félnek a felmondás íolytán bekövetkezett kárát mindenesetre, tehát akkor is megtéríteni tartozik, ha kártérítési igénynek a magánjog általános szabályai által megkívánt valamely kelléke hiányoznék. Ezt az álláspontot a inagam részéről akceptálni nem tudnám. A szr. akkor, amikor rögtöni hatályú felmondás eseteivel kapcsolatban minden esetben kimondja, hogy a felmondó fél kárának megtérítését kérheti, igazán csak ex superflua cautela jár el, mert ez a kártérítési kötelezettség az általános szabályokból amúgyis ifolyik- Viszont azonban a kártérítési kötelezettség azon előfeltétele, melyet a magánjog előír, hogy t. i. az azt igénylőnek vagyoni kára legyen, és illetőleg kártérítési kötelezettség csak akkor álljon elő, ha ia kártérítési igénynek a magánjog általános szabálya által megkívánt valamennyi kelléke fennforog, változás nem történt és ily eltérésre ok sem forog fenn. Más: A 61. §-hoz, amely §. a házfelügyelő szolgálati viszonyáról szól, egyebek között megjegyzik: ,,A házfelügyelők és segédházfelügyelők eddig a társadalombiztosítás intézménye alá vonhatók nem voltak. Az 1927: XXI. t.-c. 5. §-ának 2. pontja szerint ugyan ők is, — nemre, korra, állampolgárságra és javadalmazásuk nagyságára tekintet nélkül —, betegségi biztosításra kötelezettek. E §. utolsó bekezdése értelmében a minisztérium rendelettel szabályozza a biztosítási kötelezettséget. Ugyanilyen rendelkezéseket foglal magában az öregségi és rokkantsági biztosításra nézve az 1928: XL. t.-c. 8. §-ának 2. pontja és utolsó bekezdése. A házfelügyelők és segédházielügyelők szolgálati jogviszonya azonban eddig nem volt eléggé tisztázva ahhoz, hogy ezt a kérdést ia minisztérium rendelettel szabályozhatta volna. A szr. tüzetesen szabályozván e jogviszonyt s nevezetesen a javadalmazások mértékét, a rendelet 'kiadásának akadálya megszűnt. Más: A 48. §. 2. bek.-e szerint, ha ipari vagy kereskedelmi célra bérelt helyiség bérlete a felmondás időpontjában határozatlan időtartamú és ugyanazon felek vagy jogutódaik között legalább tíz év óta áll fenn, a bérbeadó a bérletet, ha az évi hérösszeg 4000 P-nél kevesebb, egy évre, ha 4000 P-nél több, másfél évre mondhatjia fel. Idevonatkozóan előadják, hogy e rendelet alapgondolata az, hogy a kereskedőnek és iparosnak, amennyiben huzamosabb időn át ugyanabban a helyiségben folytatja üzletét, a helyihezkötöttségnél fogva gyakran létérdeke fűződik a helyiség bérletéhez; méltányos tehát, hogy abban az esetben, ha a bérbeadóval hosszabb tartamú bérleti szerződés kötésében vagy a bérlet folytatásában megállapodni/a nem sikerül, a rendesnél hosszabb felmondási idő biztosíttassék részére. Ezzel egyfelől — legalább is ideiglenesen — vissza lehet szorí2*