Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A jelzáloghitelező jogállása a haszonélvezővel szemben

441 elsőbbséget kell szerezni, nem pedig „megosztva" kérni jelzálogi bekebelezést külön az állagtulajdonos ellen és külön a haszonélvezővel szemben, úgy ahogy azt az 1927—28-as évek bírói gyakorlatának fentebb ismertetett téves irányzata követelte meg. Sajnos — mint alapos utánajárások alapján most újból megállapítottam — ez az igen értékes tárgyalási anyag annakidején sehol sem foglaltatott írásba, sem az Igazságügyminiszteriumban, sem a TÉBÉ-nél, sem az érdekelt intézeteknél. így csupán egyes magánjegyzetek és levelek maradtak fenn. Ha az írásbafoglalás már annakidején megtörtént volna és — ha akár valamely hivatalos formában, akár legalább valamely tudományos dolgozat alakjában — ennek a nagyfontosságú elméleti és egyben gyakorlati kérdésnek a helyes és rendszeres megvilágítása valamiképen publikussá válhatott volna: igen valószínűnek tartom, hogy legalább az a legújabb „kisiklás" elmaradt volna, amelynek tanulságait az előzmények kapcsán most készülök levonni. Épen egy emissziós természetű jelzálogkölcsönnel kapcsolatban és épen a legutóbbi időben — mindenesetre már jóval az ,,új jelzálogtörvény" életbelépése utánG) — fordult elő az a sok tekintetben érdekes és tanulságos eset, amelyben a fentiekhez teljesen hasonló tényállás mellett a jelzáloghitelező a haszonélvezőtől bekebelezési engedélyt is, valamint elsőbbségi engedélyt is kért és kapott. Látszólag a jelzálogos hitelező érdekei így ,,minden irányban" és a ,,legmesszebbmenő gondossággal" meg voltak óva. Sőt mondhatni: a ,,superflua non nocent" elve érvényesült abban{ hogy a jelzálogos hitelező a fentiekből eléggé ismert két alternatíva közül mind a kettőt (!) választotta a maga biztosítására. Igen érdekes azonban, hogy az ilyen ,,kettőzött" biztosítás mellett a jelzáloghitelező mégsincs kellőképen biztosítva! Ugyanis a további fejlemények során mihamar az történt, hogy az ingatlan gazdát cserélt, a vételáron a tulajdonos és a haszonélvező megosztoztak, a haszonélvező lemondott haszonélvezeti jogáról, az új tulajdonos a haszonélvezeti jog törlését s egyben a tulajdonjog átírását kérte, végül pedig a jelzálogos hitelezővel történt megegyezés alapján vele szemben a jelzálogkölcsönt személyes adósság gyanánt is elvállalta. Mindezek után a lebonyolítási iépések után pedig megjelent a telekkönyvi hatóság végzése, amelyből szószerint idézem a következő részt: 6) A ,,Jelzálogjogról" szóló 1927. évi XXXV. t.-c, mint ismeretes, 1929. évi december hó 1-én lépett életbe. (V. ö.: 22.000/1929. L M. sz. r. 1. §.)