Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A jelzáloghitelező jogállása a haszonélvezővel szemben

440 éppen abban rejlik, hogy a magyar jogfejlődés nem ismeri az „osztott tulajdon" jogintézményét s ennélfogva a ,,Sachbesitzer" és „Rechtsbesitzer" germán eredetű fogalmai is teljesen idegen fogalmak nálunk, amelyek a magyar jogrendbe sehogyan bele nem illeszthetők. Magyar jogi felfogás szerint a tulajdonjog, mint a legszélesebb körű és legteljesebb rendelkezési jog, nem megosztva jelentkezik, hanem csak korlátozva3) van olyankor, amidőn az ingatlantulajdonos a tulajdonjogból folyó „haszonvételi' jogát nem tudja gyakorolni azért, mert ingatlanát egy más személy javára bejegyzett haszonélvezeti jog, mint személyes szolgalom, terheli. A haszonélvezeti jog, mint személyes szolgalom, a haszonélvező halálával megszűnik. A haszonélvezet tehát ilyenkor nem „visszaszáll' az állagtulajdonosra, hanem egyszerűen elhárul egy akadály s ennélfogva a tulajdonosnak virtuálisan mindig fennállott haszonvételi joga — a gyümölcsszedés vagy a haszonbér tekintetében — újból gyakorolhatóvá válik. Az 1927. évi XXXV. t.-c.-be foglalt „új jelzálogtörvény" és ezzel kapcsolatos rendeletek idevonatkozó rendelkezései4) is ugyanebben a szellemben fejlesztették tovább a magyar telekkönyvi jogot, úgy hogy ennek megfelelően a jelzáloginitézetek újabb gyakorlata is úgy alakult, hogy az „ingatlan tartozékaira és haszonélvezetére" nem kérnek külön jelzálogjogi bejegyzést — ami pedig a régi bekebelezési kérelmek szövegéből soha ki nem maradt — mert hiszen az új jelzálogtörvény óta az „ingatlanra" kért jelzálogjogi bejegyzés tárgyi terjedelme0) úgyis kiterjed a tartozékokra is és a haszonvételre is. Miár az újabb tételes törvénnyel is teljesen ellentétes volna tehát az „osztott tulajdon" elmélete, valamint az öbből kiinduló további elgondolások és okfejtések is. Ebből pedig okszerűleg ugyancsak az következik, hogy az ingatlan-tulajdonos ellen szerzett jelzálogjogom voltaképen elméletileg már akkor is kezdettől fogva kiterjedt az ingatlan állagára, tartozékaira és annak haszonvételére, ha jelzálogjogom bejegyzésének időpontjában az ingatlant haszonélvezeti jog, mint a tulajdonostól különböző harmadik személy javára időlegesen fennálló személyes szolgalom terhelte is, tehát voltaképen csakis rangsor-kérdésekről van szó. Mindebből tehát végeredményképen szintén az következik, hogy az alapul szolgáló jogi helyzet mellett a haszonélvezőtől 3) Pl. ár. Szladits K. kifejezetten csak ,.terhelt tulajdon"-t és „használati korlátozás"-t koncedál. (V. ö.: A m. magánjog vázlata, 1933. évi IV. kiadás, 195. old.) 4) tv. fej. 5. cím, 25. és 27. §§., 22.000/1929. I. M. sz. r. i, és 7. §§., 24.000/1929. I. M. sz. r. 14. §. 5) jelz. tv. id. 5. cím, fenti rend. intk.-ek.