Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

35 II. Az önsegély kikötése. A részletügyleinél gyakran ismétlődő kikötés, hogy a részletek nem fizetése esetére a vevő feljogosítja az eladót, hogy tulajdonjogát akként érvényesíthesse, hogy bírói közbenjárás nélkül visszavehesse a dolgot. Ez azt jelenti, hogy a vevő szerződésileg kötelezi magát arra, hogy sommás visszahelyezési keresettel nem fog élni akkor, amidőn annak feltételei egyébként fennforognának. Felmerül a kérdés, hogy ilyen megállapodás joghatályos-e? Ha nem joghatályos, akkor a hatálytalanítás abszolut-e, avagy az ilyen kikötéshez mégis fűződnek-e jogkövetkezmények? Az önsegély körének szerződési úton való bővítését, mint a jogrend céljával ellenkezőt, semmisnek kell tekinteni. A „volenti non fit iniuria" elve itt nem érvényesülhet, mert ha az önsegély lehetőségét a megengedetten kívül ügyletileg ki lehetne kötni, az önsegély párhuzamos jelentőségű lenne a jogszolgáltatás rendes eszközeivel, ami természetesen jogállamban nem lehetséges. Tételes jogszabályaink is a kérdésnek ilyen megoldása mellett szólalnak meg. így elsősorban a 28. J. H. Esetünk príma vista nem azonos a precarista jogvédelmével. A precarista bármikori visszaszolgáltatást igér, — a részletügyleteknél a vevő hozzájárul ahhoz, hogy az eladó önhatalmúlag elvegye tőle a dolgot. De következményeiben a két eset mégis találkozik. Ha a precarista nem teljesít és a precariumba adó önsegélyt gyakorol, a precarista a 28. J. H. alapján sommás visszahelyezést kérhet. Ha részletügyleteknél a kikötött önsegélyszerű elviteli jogot az eladó gyakorolja, — kérhet-e a vevő sommás visszahelyezést? Úgy a precaristának, mint ilyen esetben a vevőnek, egyformán nincsen joga a dolgot visszatartani; ami egyébként a sommás visszahelyezésnél érdektelen, mert az igazságszolgáltatás célja itt nem a „jog" megítélése, hanem az erőszakos birtokváltoztatás (háborítás) megszüntetése. S tényleg, a sommás visszahelyezési igény szempontjából nincs különbség a precarista és a szóbanforgó vevő között. A 28. J. H. analógiája is tehát amellett szól, hogy az ilyen kikötés hatálytalan legyen abban a vonatkozásban, hogy a sommás visszahelyezés jogsegélyéről való előzetes lemondás érvénytelennek tekintessék. A 28. J. H. kodifikálja jogunkban az „önhatalom" fogalmát, amelyet azonban nem a ,,jog érvényesítésére" enged meg, hanem csak az erőszakosan okozott birtokháborítás megszüntetésére. ,,Meg van engedve, az önhatalommal való védekezés akként, hogy az, akit a birtokától megfosztottak (birtokában megháborítottak), egy éven belül a dolgot önhatalommal visszafoglalhatja, a háborítást megszüntetheti."14) Ez a döntvény 14) A 28. sz. J. H. indokolásából. 3*