Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

9 valóságos moratóriummá lett; a teherrendezésre irányuló tárgya­lás telekkönyvi (feljegyzésének halasztó hatályát az 1900/1931. M. E., a 4580/1931. M. E., az 5970-1931. M. E., majd a 6300'1932. M. E. rendeletek 1933. októ'ber 31.-ig meghosszabbították. De mig a korábbi három rendelet a meghosszabbítást arra tekintet nélkül rendelte el, hogy az adós a halasztás ideje alatt teljesít-e, a 6300/1932. M. E. 35. §-a értelmében a halasztás kedvezménye 1933. január 1-től kezdve csak akkor illette meg az adóst, ha a rendeletben megállapított szolgáltatásokat e naptól kezdve tel­jesítette; ha nem teljesített rendesen, a telekkönyvi fel jegyzést törültetni lehetett, de a törlés előtt a földteherrendező országos bizottság nyilatkozatát kellett kérni. A 6300/1932. M. E. rendelet idevonatkozó részeit a R. 39. §-a 1933. december 31-ével hatá­lyon kívül helyezte, e szerint az 1931: VIII, t.-c. 9. §-a alapján foganatosított bejegyzésnek e naptól kezdve nincs hatálya s azt a telekkönyvből akár kérelemre, akár hivatalból törülni kell. Egyes hitelintézeti kötelezettségek teljesítésének elhalasz­tására 1931. jülius 14-én és az ezt követő hetekben kiadott ren­delkezések következtében ily követelések behajtására végrehaj­tási szünetet rendelt el a 27.824/1931. I. M. rendelet; 1931. ok­tóber 15-én pedig az 5570/1931. M. E. rendelet négy nap tarta­mára minden árverés szüneteltetését rendelte el. Ekkor azonban már elkészüli és okt-óber 16-án ki is adatott az 5610/1931. M. E. rendelet, mely a végrehajtási halasztást csak a gazdák egyes csoportjainak javára s csupán elemi csapás esetére korlátozta, még pedig ügy, hogy a bíróság a halasztás megadását az adós fizetőképességének megfelelő fizetésektől tehette függővé. Elemi csapás alapján a halasztást a 6300 1932. M. E. 20. §-a és a R. 21. §-a is megengedte; az utóbbi rendeletnek idevonatkozó sza­bályait a 7100/1934. M, E. 10—11. §-ában és a 8600/1934. M. E. rendelet 2. §-ában foglalt módosításokkal a II. R. is fenntartotta. A bíróság állandó jellegű felhatalmazása halasztás adására vé­leményünk szerint kevésbbé veszedelmes a hiteléletre és a bírói döntés megfontoltságát inkább biztosítja, mint ha időközönkint rövid határidőre adatik és hosszabbíttatik meg a halasztási le­hetőség, melyet ily esetben tömegesebben vesznek igénybe. Ismét más természetű halasztást szabályozott a 3800/1932. M. E. 30. §-a, mely a birtok kataszteri tiszta jövedelmének 40-szeresét meghaladóan terhelt gazdák elleni árverést 1932. ok­tóber 31-ig felfüggesztette, ha az adós a rendeletben megsza­bott minimális fizetések elmulasztásával adott okot az árverésre. A 6300/1932. M. E. rendelet 15. §-a az említett túlterhelt gaz­dáknak nem közvetlenül, hanem bírói határozat alapján engedte meg ezt a halasztást és a halasztás megadását annak valószínűsíté­séhez kötötte, hogy az adós kötelezettségeit méltányos halasztás esetében képes lesz rendezni, e mellett felhatalmazta a bíróságot arra is, hogy a halasztás megadását az adós fizetőképességének

Next

/
Oldalképek
Tartalom