Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A végrehajtási eljárást módosító új német törvény

4& cielkezik, hogy kérelmükre a bíróság a lefoglalt követelésből meghagyhat nekik valamit, még pedig annyit, amennyi a maguk és tartásra jogosult hozzátartozóik szükséges tartására elegendő addig, ameddig előreláthatóan üjabb keresményhez jutnak. Ez a rendelkezés természeténél fogva kénytelen sokat bízni a bíróság mérlegelésére, de annyiban mégis megköti a bírót, hogy ne hagyjon az ilyen foglalkozásúaknak többet a foglalás alól mentesen, mint amennyi megmaradna nekik, ha fizetésből élnének. Az ismertetett rendelkezés elvi helyessége kétségtelen és a szabad pályák mai válságos helyzetében fokozottan is indokolt, nem lehet azonban szemet hunyni azok előtt a nagy nehézségek előtt, amelyek elé a bíróságot ez a rendelkezés állítja. Érdekes lesz megfigyelni, hogy milyen tapasztalatokat tesz majd a német jcgászvilág az üj rendelkezés alkalmazásánál. Megfontolás alá vettek a törvény előkészítői ebben a körben egy olyan gondolatot is, amely azután a törvénybe nem került bele. Ez a gondolat az volt: nem kellene-e az adósmorál nevelése végett megengedni, hogy minden munkajövedelemből, még a legkisebb fizetésből vagy napszámból is, foglalás alá lehessen venni valami kis részt. Ezt a gondolatot azonban elejtették, de ezt nem elvi okokból tették, hanem a gyakorlati alkalmazás nagy nehézségeire és az anyagi eredménynek a bíróság munkájához viszonyított előrelátható csekélységre tekintettel. 5. Nagyon érdekesek azok a rendelkezések, amelyeknek célja a hitelező védelme az ellen, hogy az adós elvonja előle munkájának ellenértékét. A gyakorlati életben ennek az elvonásnak két típusa van: Az egyik az, hogy az adós a maga részére csak annyi díjazást köt ki. amennyi a foglalás alól mentes minimumon nincs túl, a többit pedig más valaki, pl. a felesége részére köti ki (az úgynevezett 1300 márkás szerződések). A másik pedig az. hogy valamely hozzátartozójának javára (pl. annak üzletében) ingyen végez olyan munkát, amelyet általában díjazni szokás. Az első esetre úgy rendelkezik az új törvény, hegy a munka fejében kikötött szolgáltatást a kedvezményezettnél (a feleségnél) is le lehet foglalni, az utóbbi esetre pedig úgy. hogy a hitelező a díjazás nélküli munka élvezőjével szemben úgy járhat el. mintha megfelelő díjazás járna a munka végzőjének. A bíró mérlegelésére van bízva, hogy a felek gazdasági helyzetére tekintettel állapítsa meg. mennyi ez az összeg; e mérlegelésnél tekintetbe veheti pl. azt is, hogy az üzlet, amelyben a végrehajtást szenvedő dolgozik, a szokásos díjazás terhét nem bírná el. Kétségtelen, hogy a gondolat helyes, nálunk azonban kisebb fontosságú, mint Németországban, mert a magyar igazságszolgáltatás ezekkel a visszaélésekkel szemben jobban meg tudta védeni a hitelezőt, mint a német bíróságok gyakorlata. 6. Az új törvény többi rendelkezései csekélyebb jelentősé-