Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja
543 tulaj donképen szorosabb értelemben vett szerzői jogi matériát szabályoznak, de azért egészen helyesen kerültek a kiadói jog szabályai közé, mert hiszen azokkal szorosan összefüggnek és másutt is a kiadói jog szabályai között nyertek elhelyezést. Vannak egyes törvényhozások, amelyek a gyűjteményekben megjelent dolgozatokra vonatkozólag csak bizonyos további előfeltételek fennforgása esetén adnak a szerzőnek jogot arra, hogy azok fölött szabadon rendelkezzenek, így pl. a német t. szerint csak annyiban rendelkezhet a szerző szabadon műve felett, ha ingyenesen engedte át a dolgozatot és annak a gyűjteményben való megjelenése után már egy év eltelt; hasonlóképpen a csehszlovák t. 9. §. 2. bek. De ügy vélem, hogy a Kereskedelmi Törvény vonatkozó rendelkezése annyira beleidegződött a mi közfelfogásunkba, hogy nincsen szűkség a szerzőt megillető eme kivételes jog további megszorítására, s illetve a kiadói jog további kibővítésére. Rendkívül fontos és sokat vitatott rendelkezése Kereskedelmi Törvényünknek, annak 522. és 523. §-ai. Ezek szerint kétség esetében a szerződés a munkána*k csak egyszeri kiadására ad jogot és ha a munka további kiadásai is átruháztattak, úgy a kiadó az előbbi kiadás teljes elkelte után azonnal köteles új kiadást eszközölni. Érdekes dolog, hogy a Kereskedelmi Törvény 522. §-ának ezen szabályát, hogy kétség esetében a szerződés a műnek csak egyszeri kiadására ad jogot, a filmjog is átvette olyképpen, hogyha egy színdarab vagy regény szerzője engedélyt adott a filmvállalkozónak a mű megfilmesítésére, úgy ez azt jelenti, hogy a vállalkozó a müvet csak egyszer filmesítheti meg, s újabb filmet a szerző engedélye nélkül nem készíthet. Mielőtt a további kiadások kérdésére áttérnénk, mindenekelőtt tisztázandó az, hogy mit értünk egy kiadás alatt. Erre a kérdésre a könyvkiadásban és könyvkereskedelemben kifejlődött usance-ok adhatnak csak választ. Egy kiadás alatt dr. Magyary Géza szinte jogforrás gyanánt szolgáló munkája szerint az „egyszeri többszörözés által előállított példányok értendők. Egyszeri többszörözés pedig az egy összefüggő egészet képező eljárás. Ez pedig külsőleg csak a nyomda űtján eszközölt többszörözésnél ismerhető fel" (1. dr. Magyary Géza: A kiadói ügylet c. munkájának 45. oldalát). Miután pedig a Kereskedelmi Törvény 520. §-a szerint a példányok számát és az egyes példányok árát, ha ez iránt a felek közt megállapodás nem történt, a kiadó saját belátása szerint határozza meg, ennélfogva egyéb megállapodás hiányában egy kiadásnak tekintendő az a példányszám, amit a kiadó egy összefüggő eljárással kinyomat. Egyes jogok, mint pld. a német és a cseh, megállapodás hiányában fixen megállapítják, hogy hány nyomat tekintendő egy kiadásnak, így a német jog szerint 1000 példány. Más jogok, így pld. a svájci kötelmi jog a magyar joggal azonos intézkedéseket tartalmaznak, s csak azt kötik ki a kiadóval szemben, hogy legalább annyi példányt nyomasson, amennyi egy megfelelő forgalomhoz szükséges. A német és csehszlovák törvények ezután nagy részletesség-