Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

544 gel szabályozzák azt a kérdést, hogy mennyi tiszteletpéldányt, reklám és kiegészítési célokra szolgáló példányt (Zusehuss, Ersatz und Ergánzungs exemplare) lehet a megállapított példányszámon felül nyomatni, s hogy amennyiben bizonyos levonatok, amik a kiadó raktárán voltak egészben, vagy részben tönkrementek, úgy mennyiben lehet azokat a szerző értesítése mellett pótolni, s hogy ezek nem léphetik túl az összpéldányszárn bizonyos százalékát, stb., stb. Tulajdonképpen ezek a kérdések inkább a kiadói és könyvkereskedelmi szokásjogba tartoznak és amennyiben a kiadói jog reformja kapcsán e kérdés törvényileg nem nyerne szabályozást, úgy a könyvkereskedelmi szokásjogban kellene a gyakorlatban kijegecesedett szokásokat leszögezni. A Kereskedelmi Törvény 520. §-a kimondja azután, hogy a kiállítás határozott megállapodás hiányában a munka céljának és jelentőségéneik megfelelő alakban történik. Eltekintve ettől az irányelvtől, a kiadó belátása szerint állapíthatja meg úgy a mű külalakját, mint a példányok árát. Az ármegszabás tekintetében csak annyiban van korlátozva, hogy nem szabad oly túlmagas árat szabnia, mely a munka kelendőségének ártana, Felmerül itten az a kérdés, hogy jogában van-e a kiadónak egy kiadás keretében a megfelelő eladás és propaganda érdekében a mű külalakján változtatnia s jogában van-e a kiadás már megszabott árát változtatnia. Ami a mű bolti árának megváltoztatását illeti, erre nézve a magyar könyvkereskedelmi szokásjog 54. §-ában feljogosítja a kiadót arra, hogy a mű bolti árát bármikor megváltoztathassa. Ez a szokás teljesen indokolt is és a kiadói jog reformjával kapcsolatban a törvénybe is felvehető volna. Teljesen jogosult a kiadó eljárása, hogy valamely nehezen fogyó mű árát a viszonyoknak megfelelően leszállíthassa s evvel közvetve a szerző érdekeit is szolgálja, lehetővé téve számára azt, hogy az első kiadás kiárusítása után, a viszonyoknak megfelelő újabb kiadásokat bocsáthasson a nagyközönség körébe. Ugyanez a szempont indokolja a kiadónak azt a jogát is, hogy egy kiadás keretén belül a művet a szükséghez képest más borítéklapon, vagy más díszesebb, vagy esetleg olcsóbb kiállításban terjessze és tegye lehetővé azt, hogy a munka elfogyjon. Természetesen itt is fennáll az a korlát, hogy a mű kiállítása a munka céljának és jelentőségének megfelelő alakban történjen. Ha pl. a szerzővel törtónt megállapodás alapján valamely mű első kiadása már elfogyott, de az a borítéklap, amelyen az első 1000 példány forgalomba hozatott, elavult, vagy nem bír a kiadó megítélése szerint már elegendő vonzóerővel a közönségre a mű külső kiállítása, úgy a kiadó nem zárható el az elől, hogy a kiadás többi példányait tetszetősebb, vagy más kiállításban bocsássa a piacra, vagy ha kénytelen a többi példányok árát leszállítani, hogy azt egyébként a mű céljának és jelentőségének megfelelő, de forgalomlképesebb külső alakban terjessze. Ez az eljárás az illető kiadásban már kinyomott, de más külalakban és más reklámmal terjesztett példányokat nem minősíti újabb" kiadásokká.