Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

538 túlhaladó változtatásokat eszközöl, úgy az ebből származó kiadásokat megtéríteni tartozik. A svájci kötelmi jog 385. §-a szerint a szerzőnek joga van ugyan a művön változtatásokat és javításokat eszközölnie, amennyiben azok nem sértik a kiadói érdekeket, vagy nem fokozzák a kiadó í elei ősségét, azonban az ezen eljárásával kapcsolatos kiadások őt terhelik. Emellett a kiadónak minden új kiadás vagy lenyomat előtt alkalmat kell adnia a szerzőnek arra, hogy javításokat eszközöljön. Vagyis a svájci törvény a német törvénnyel egyezően azt a pozitív kötelességet is rój ja a kiadóra, hogy új kiadás előtt felhívja a szerzőt arra, hogy a szükséges javításokat megtegye és ilyen módon védje meg a maga jogos szerzői személyiségi jogait. Lényegileg a német és svájci törvényeikben foglalt szabályozást tartalmazza még részletesebb tálalásban a csehszlovák törvény 8. §-a is, amely ezeket a rendelkezéseket még avval egészíti ki, hogy a szerzőnek új kiadás vagy új lenyomat kiadása alkalmával még akkor is joga van javításokihoz, hogyha az előző kiadás sztereotipizálva lett s csak a sztereotipizálással kapcso latos költségeket tartozik a kiadónak megtéríteni. Ha azonban a szerző a felek által megállapított, vagy pedig a körülmények szerint a javításokhoz szükséges időben a javításokat el nem végzi, úgy a kiadó jogosítva van e müvet változtatás nélkül kiadni. A mi gyakorlatunkban is felmerült a sztereotipizálás kérdése, amidőn egy szitereotipizált műszáki szakkönyvet adott 'ki változatlanul egy kiadó. Ebben az esetben a szerző éppen azért indított keresetet szerzői joga megsértése miatt a kiadó ellen, mert nem adott neki alkalmat a mű megfelelő átdolgozására. A kiadó avval védekezett, hogy a szerző is tudomással bírt a matricáról, de magáról az új kiadásról is és az ellen idejében nem tiltakozott. A konkrét esetben a bíróság nem is ment bele az elvi kérdés eldöntésébe, hanem azon az alapon utasította el a keresetet, hogy a szerző tudomással bírt a kiadásról és az ellen kellő időben kifogást nem emelt. Szerintem még ilyen esetben is az új kiadás előtt alkalmat és lehetőséget kell adni a szerzőnek a korszerű változtatások eszközlésére és keresztülvitelére. Legfeljebb tartozzék ilyen esetben a matricáért, illetve az új kiadásért a kiadót az eset körülményei szerint kártalanítani. Amint látjuk tehát az idézett törvények csakis a szerzőnek adnak jogot a szükséges változtatásokhoz, a kiadónak azonban nem. A kiadó köteles változatlanul kiadni s csakis a római egyezmény szerinti olyan változtatásokhoz jogosult, amelyéktől az élet józan felfogása szerint a szerző sem tagadhatta volna meg hozzájárulását. Vessük most fel az előbb tárgyalt elavult szakkönyv kérdését az ellenkező szempontból. Elavult népszerű tudományos munkáról van szó, amely ki-