Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

534 sértő működésére vonatkozik, vagy ha a magánéletre is, de ez a közfunkció gyakorlásával szorosan összefügg. Az objektíve el nem bírálható kifejezések és ellen nem őrizhető, szakkérdésekre vonatkozó vélemény jellegével bíró tényállítások mentesülnek, akár helyesek vagy nem, akár valók, akár valótlanok. Az ellenőrizhető külső tényállítások csak akkor mentesülnek, ha valók és a valóságuk bizonyítást nyer, a magánéletre vonatkozó és a bírált személy hivatásával összefüggő tények pedig közérdek és jogos magánérdek kimutatása mellett, ha valóságuk bizonyítást nyer és úgy a közlés módja, mint formája a közérdek és jogos magánérdek érvényesítési lehetőségének megfelel. E sorok kísérletek két fontos érdek jogi rendezéséhez és összeegyeztetéséhez. A magánélet érintetlenségét, autonómiáját és a nyilvánosság, a haladás, a bírálat és javítás nagy emberi céljait kell összehangolni, hogy egyik se szenvedjen az emberi kultúra nagy kárára sérelmet. Nehéz a feladat. Ltt igazán fontos a jogi mondás: „suum cuique tribuere". A kiadói jog reformja. Irta: Dr. Kelényi Jenő. A kiadói jogra vonatkozó jogszabályokat nálunk a Kereskedelmi Törvénynek a kiadói ügyletről szóló 515—533. §-ai szabályozzák. E törvényi szabályozás 1875-ben, tehát oly időben jött létre, amikor szerzői jogi törvényünk még nem volt. Csak jóval később keletkezett a szerzői jogról szóló 1884: XVI. t.-c, amelynek helyébe azután az 1921: LIV. t.-c. lépett. A Kereskedelmi Törvény-nek a kiadói jogot szabályozó hivatkozott rendelkezéseinek meghozatala óta kereken 50 tv telt el. Ez az 50 esztendő minden téren a modern technika nem is sejthető bámulatos fejlődésének ideje volt, amely technikai fejlődés természetesen kifejezésre jutott a szerzői művek megjelenési formáinak előre nem látható rendkívüli fejlődésében is (gramofon, néma- és hangos film, rádió stb.). Érdékes dolog mégis, hogy Kereskedelmi Törvényünknek a kiadói ügyletet és evvel kapcsolatban a kiadói jogot szabályozó s a bírói gyakorlat által korszerűen magyarázott és kiegészített rendelkezéseivel nagyban egészben megegyező rendelkezéseket tartalmaznak a sokkal későbbi és a kiadói jogot szabályozó német, svájci, csehszlovák stb. kiadói jogi törvényeik is. Ennek oka az, hogy a tulajdonképeni kiadói jog területe, — amint arra később részletesen rá fogok mutatni — szorosan körül van határolva s a színpadi művek előadási joga, valamint a filmesítési jog átruházására vonatkozó jogszabályok, vagyis éppen az a jogterület, amit a színpadi kultúra és a technika fejlődése hozott létre, nem esik a tulajdonképeni kiadói jog és kiadói ügylet keretei közé. Ennek ellenére a kiadói jog szabályai mégis bizonyos analóg esetekben alkalmazást nyertek úgy a színpadi