Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

művek előadási jogának, mint pedig az irodalmi müvek filmre alkalmazási és a filmszcenáriumok filmesítési jogának átruházásával kapcsolatos ügyleteknél s kétségtelen, hogy e jogterület ezért is megfelelő korszerű törvényi szabályozást igényel. Jelen tanulmány célja azonban elsősorban lehető rövidséggel ismertetni a kiadói jogra vonatkozó körülhatárolt joganyagot, és evvel kapcsolatban rámutatni arra, hogy minő irányban és terjedelemben volna szükséges ezt az anyagot megfelelően és korszerűen megreformálni. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy mi is az a kiadói jog. Kereskedelmi törvényünk, mint a legtöbb törvény, evvel a fogalommal nem törődik, hanem csak a kiadói ügylet fogalmát definiálja. Ez természetes is. mert hiszen a Kereskedelmi Törvény a saját szabályozási körébe eső problémákkal, vagyis kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik. Minthogy pedig a kiadói ügylet a Kereskedelmi Törvény 259. §. 5. pontja értelmében, ű. n. alanyi kereskedelmi ügylet, ezért foglalkozik azután kereskedelmi törvényünk 515—533. §-aiban külön még az ű. n. kiadói ügylet címe alatt részletesen a kiadói joggal is. Ha megnézzük más országok jogrendszereit, úgy azt látjuk, hogy azok a kiadói jogot nem a kereskedelmi törvényben szabályozzák, hanem vagy az általános magánjog keretében, vagy pedig speciális kiadói jogról szóló törvényben. Magyarország ama kevés ország közé tartozik, amely a kiadói jogra vonatkozó szabályokat a kereskedelmi törvényhozás keretében kodifikálta. Magyary Géza a kiadói ügyletről szóló alapvető munkájában a kiadói jognak a Kereskedelmi Törvény-ben való elhelyezését indokoltnak tartotta azért, mert hiszen a kereskedelmi törvény nem kizárólag a kereskedők közti viszonyokat szabályozza, hanem a kereskedelmi viszonyokat és mert az esetek többségében a kiadói ügylet, mint kereskedelmi ügylet jelentkezik s ezért helyes volt annak szabályozását is a kereskedelmi törvény keretei közé vonni. Nézetem szerint azonban nálunk még egy speciális oka lehetett annak, hogy a kiadói jogot a Kereskedelmi Törvény szabályozása körébe vonták, nevezetesen az a körülmény, hogy a Kereskedelmi Törvény területi hatálya annak idején kiterjedt a magyar sz. korona összes országaira, így Horvát-Szlavon-, Dalmátországokra is s ezért kívánatosnak látszott minden joganyagot, amelynek a kereskedelmi viszonyokkal való összefüggése megvolt, a Kereskedelmi Törvény-ben szabályozni. Ma, — sajnos — ez a szempont egyelőre nem játszik szerepet, s ha a Kereskedelmi Törvény általános reformjára kerülne a sor, ügy a kiadói jogot helyesebb volna külön törvényben szabályozni, figyelemmel ezen joganyagnak speciális voltára s arra. hogy a Kereskedelmi Törvény kiadói ügyletre vonatkozó rendelkezéseiben nagyon sok rendelkezés valójában szerzői jogi jellegű. Ezek közül csak példakép utalhatok a Kereskedelmi Törvény 517. §-ára. amely szerint, ha a szerző valamely gyűjteménybe egyes dolgozatokat szolgáltat, ezeket akár külön, akár összes munkáiban közzéteheti, vagy hogy a kisebb dolgozatok, melyek hírlapnak vagy folyóiratnak engedtetnek át, meg jelené-