Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Becsületvédelem és sajtószabadság

tában is elintézettnek vélt kérdések perek tárgyává tétessenek. Remélhető tehát, hogy a jogegységi tanács mindezeket a felhozott szempontokat mérlegelve, az elvi határozatot nem fogja döntvény erejére emelni, hanem a főkérdésben a II. és VII. tanácsok álláspontját teszi magáévá, a visszaható erő kérdésében pedig megfelelő óvatos formulázással lokalizálja a problémát. Becsületvédelem és sajtószabadság*. Irta: ifj. dr. Szigeti László. A személyiségi jogok védelmének elméleti alapjait a XIX. század jogi irodalma és bírói gyakorlata rakta le. A ma személyiségi jogok néven ismeretes jogvédte érdekek régi jogokban is találtak ugyan magánjogi védelmet, de az elméleti megalapozás és a személyiségi jogok, mint külön jogoknak, felállítása a mult század jogi íróinak és a jog gyakorlati művelőinek, bíróknak és ügyvédeknek érdeme. Az elméleti kérdés még ma sincsen tisztázva, e sorok írója sem találja a személyiségi jogok mai elméleti helyzetét megfelelőnek, amit más alkalommal megkíséreltem bírálni.1) A fontos azonban az a körülmény, hogy e tisztázatlan jogi helyzet ellenére a jog gyakorlatilag tényleg védelmet nyújt olyan fontos és a jog védelmére érdemes érdekeknek, melyek eddig a magánjogban kellő védelmet nem találtak. E fejtegetések is gyakorlati célból a mai magánjogban és bírói gyakorlatban kialakult elméleti kifejezésmódot használják, nyitva hagyva a személyiségi jogok mai rendszerének elméleti helyességét. A mult század igen alkalmas volt e személyiségi jogvédelem kifejlesztésére. A parlamentárizmust, az egyén politikai jogait, a közéletben való részvételét, az egyéni szabadságnak a zsarnokság, a központi hatalom tűlkapásaival szembeni megvédését kiharcoló század a magánjogban is fokozottabb érzékkel bírt a személyiség értéke és védelme iránt. De ugyanez a század, mikor az egyénnek a közéletben szerepet biztosított, természetszerűleg biztosítani akarta a vélemény kifejezésének szabadságát is, a nyilvánosság érdekét is. A mult századok szomorú tapasztalatai alapján felismerte, hogy minden visszaélésnek legjobb ellenszere és minden haladásnak feltétele a nyilvánosság. Kétségtelen, hogy a helyes és helytelen nézeteknek egyforma nyilvánossága káros hatással lehet, de ki ítéli meg, hogy melyik politikai, tudományos, művészeti vélemény helyes? Még mindig nem tudunk jobbat a helyes út megtalálására, mint a vélemé*) ifj. dr. Szigeti László: Nem vagyoni érdekek védelme. Polgári Jog, 1930. évf. 521. oldal. 2