Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Igazgatósági tagok fizetése

520 rozata is. Az alapulfekvő tényállást a Jogi Hírlap 1932. nov. 27-i száma ekképen foglalja össze: Az alperesi részvénytársaság alapszabályainak 1916-ban bejegyzett 29. §-a értelmében a polgári jogi határozatok tárába 844. sz. al. felvett határozatnak 1927-ben való meghozataláig a végrehajtóbizottság díjazását az igazgatóság állapította meg. Utólagos támadás folytán a Kúria ezt az alapszabályrendelkezést megsemmisítette, mire az ezután tartott közgyűlés a saját határozataként szavazta meg az igazgatóság részéről megelőző évekre már megállapított és kí is fizetett végrehajtóbízottsági díjakat. Az ez ellen beadott megtámadási keresetet a Kúria elutasította. Indokolásában megint hivatkozik a 844. sz, E. H.-ra, és érvénytelennek mondja az olyan alapszabályt, amely szerint a végrehajtóbizottság díjainak megállapítása az igazgatóság hatáskörébe tartozik, ,,de az előző gyakorlattal szakító határozatnak a Kúria 1929. P. IV. 7618. sz. határozatában kifejtettek szerint nincs visszaható ereje." Ugyancsak a visszaható erőt tárgyalja a P. IV. 7719/89/ 1931, sz. határozat (L. Ker. Jog. 1931. okt. 1. szám). Az igazgatóság tagjává megválasztott tisztviselőnek az igazgatóság által megállapítandó díjazására irányuló szerződéses jogát a közgyűlésnek az igazgatósági tagok díjazását megállapító kizárólagos joga csak annyiban nem érinti, hogy a tisztviselő szerződése a Kúriának az igazgatóság díjazására nézve keletkezett gyakorlatát megelőző időben köttetett, de amennyiben ez a szerződés már oly időben jött létre, amikor a 844. sz. E. H. már meghozatott, az igazgatóságnak ez a joga nem áll fenn, mert ellenkező esetben az olyan alapszabály, amely az igazgatóságnak ebbeli jogát, minden időbeli korlátozás nélkül fentartaná, a Kúria által megállapított jogelv kijátszására vezethetne. Világosan megvonja az időbeli caesurát az elvi határozat megjelenése előtt és után keletkezett jogviszonyok között. A C. IV. 1788/1931. számú ítéletében a Kúria a részvénytársaság elnöke részére az igazgatóság által a közgyűléstől nyert elvi felhatalmazás alapján megállapított fizetést is érvénytelennek mondta ki. Nem változtat a Kúria szerint az érvénytelenségen az, hogy egy korábbi közgyűlés azt határozta el, hogy az igazgatósági elnök 'fizetésének megállapítását átvitt hatáskörben — további intézkedésig — az igazgatóság hatáskörébe utalja. Az igazgatósági tagok díjazásának közgyűlés hatáskörébe tartozására vonatkozó jogszabály ugyanis a részvényesek és a részvénytársasági hitelezők összességének köztekintetből való védelmét szolgálja, ezért ezt a jogszabályi hatáskörét maga a közgyűlés, sőt még az alapszabályok sem ruházhatják át a részvénytársaság más szervére, így az igazgatóságára sem. Folytatólag még azt is mondja a Kúria: hogy a megtámadás helytállóságát nem érinti az, hogy felperes a korábbi közgyűlésnek az elnöki fizetés meg-