Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Ipari minták oltalma és szerzői jog

Ugyanezen az állásponton volt a kereskedelmi miniszter megbízásából 1916-ban általam készített „az ipari minták oltalmáról" szóló törvénytervezet. Hogy az ipari mintáknak egy törvényben — vagy rendeletben — való szabályozása a helyes, igazolja az a tény, hogy Németország kivételével, a többi kultúrállamok (Schweiz, Franciaország, és főkép az ipari jogok őshazájának tekinthető Anglia, stb.) mind egy törvényben szabályozzák ezt az egész idetartozó joganyagot. És talán nem felesleges ezeken kívül még rámutatni arra, hogy az ipari jogok terén általánosan szaktekintélynek elismert Kohler (Musterrecht 74. old. stb.) határozottan állást foglal a mintaoltalmi jognak e mesterkélt kettéválasztása ellen, azt egyenesen fonákságnak mondja és az egységes szabályozás mellett foglal állást. Ez azonban annyira, természetes is, hogy majdnem magától értetődőnek jelentkezik. Az a körülmény ugyanis, hogy az ú. n. izlésminta inkább az izlés és esztétikai érzék kielégítésére szolgál, a használati minta pedig inkább gyakorlati, praktikus szükségletet elégít ki, igazán nem lehet mérvadó a kettéválasztásra, mert eltekintve attól, hogy igen sok ipari minta van, amely mindkét igényt elégít ki, úgy hogy ilyenkor annál az egy mintánál két törvény volna alkalmazható, ami sokszor tűrhetetlen állapot előidézésére adna okot; ezektől tehát el is tekintve, azt kell szem előtt tartani, hogy minden ipari mintaoltalom valamely ipari készítmény sajátlagos alakját, formáját védi; áll ez akár az izlés kielégítéséről, akár a gyakorlati használhatóságról van szó. Soha sem szabad ennélfogva szem elől téveszteni azt, hogy minden mesterkélt szétválasztás dacára minden ipari mintánál, tehát az említett két mintafajtánál is mindig ipari készítményről van szó, amely mindig és egyaránt ipari célt szolgál. Ezen van a döntő súly, ezért — mellékesen- említve — a tervezet is helyesebben tette volna, ha nemcsak „mintákról" szólana, hanem kifejezetten „ipari minták"-ról, mert igenis csak ipari minták jogviszonyait szabályozza, nem pedig más mintákéit is. A tervezet indokolása is „elvileg" helyesli az „ipari minták" kifejezést, de attól tart, hogy ez félreértésből oda vezethetne, mintha a tervezet csak az ú. n. izlésmintákat szabályozná, miután az 1932: XVII. t.-c. 21. §. 2. pontja (felhatalmazási rendelkezés) „használati és ipari mintaoltalomról" szól. A törvénynek ez a helyt nem álló kifejezése ne hozzon zavarba senkit, mert a kifejezésnek helyt nem állósága szembeszökő: hisz az ű. n. használati mintát az „ipari minta" mellé helyezi! Mintha az a használati minta nem lenne ipari minta! Ez igazán értlhetelen! Ezért kár volt, hogy a tervezet ezen a kérdésen komolyan skrupulizált, annál is inkább, mivel el sem lehet képzelni az*,