Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Ipari minták oltalma és szerzői jog

hogy a törvény honnét veszi ezt a kifejezést „használati minta' , miután sem törvény, sem rendelet, sem a forgalom ezt a kifejezést nem ismeri. Visszatérve a mesterkélt kettéválasztásnak fent említett arra az indokolására, hogy az ú. n. izlésminta oltalma a szerzői jogon, az ú. n. használati minta oltalma pedig találmányi jogon alapul, e felfogás tarthatatlanságának kimutatása végett röviden felhozom még a következőket: Ez a helyt nem álló felfogás nyilván onnét ered, hogy a szerzői jog fogalmával nincs tisztában. Minden erre vonatkozó tankönyvből kétségtelenül azt tanulhatjuk, hogy szerzői jog alatt azt a jogot kell érteni, amely az előállítót szellemi tevékenységének termékén, vagy alkotásán megilleti. Ez a szellemi tevékenység az irodalom, a zene, a művészet, iparművészet, ipar, stb. terén mozoghat ugyan, de a szellemi tevékenység terméke, vagy alkotása mindig szerzői jogon alapul. A találmányra, a védjegyre és mintára vonatkozó jogokat — miután a szellemi tevékenység az ipar terén nyilvánul meg — a szerzői jog iparjogi csoportjának szokás nevezni. (1. pl. dr. Stephan rövid kommentárját a német szabad, törvény bevezetésében.) A kiindulási alap ezeknél mindig a szerzői jog, tehát a mintánál is, ahol aztán az a kérdés, hogy az a minta közelebbről mily célt szolgál (izlés kielégítését?) teljesen mellékes. így volt ez a kérdés az egész irodalomban felfogva mindig és ma is ez az általános felfogás. Midőn a találmányi szabadalmakról szóló törvényünk (1895: XXXVII. t.-c.) 5. §. kimondja, hogy ,,a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg", ez alatt természetesen a találmány szerzőjét érti. A „feltaláló" maga jogoltalmi szempontból senki, a feltaláló csak mint szerző jön figyelembe. Ez abból is látható, hogy a találmányt több vonatkozásban védi a törvény, ha nincs is szabadalmazva, mely védelem csakis a szerzői jogban a szellemi tulajdonban találja alapját. Ezt különben külföldi törvények expressis verbis ki is fejezik, pl. az osztr. szabadalmi törv. 4. §. űgy rendelkezik, hogy a szabadalom a találmány szerzőjét vagy jogutódját illeti („Urheber einer Erfindung oder dessen Rechts nachfolger", ahol természetesen Urheber = szerző.) Ugyanez a törv. továbbá elrendeli, hogyha nem a feltaláló a bejelentő, meg kell adni az „Urheber"-nek, tehát a szerzőnek azt a jogot, hogy mint feltalálót megnevezzék, mely jog tehát szintén világosan a szerzői jogból folyik stb. Mindez áll végül a szerzői jogról szóló törvényünk (1921. évi LIV. t.-c.) rendelkezései értelmében is. Megszokták sokan, hogy -midőn szerzői jogról van szó, űgy hiszik, hogy az csak írói műveket véd. Pedig ha a szerzői jogi törvényt megnézzük, azt találjuk, hogy a szerzői jognak még igen számos más tárgya is van, így különösen tárgyai: a