Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A kötelezettség abstraktsága a közvetlen szerződő felek között

216 csőlátót megtagad az értékpapír és az alapítócausa (előző szerződés) között, cáfolatára szolgál saját eljárása, mellyel — rendszerének ellentmondva — a kifogásoknak egész szövevényét konstruálja meg, minthogy az értékpapír teljesen absztrakttá deklarásának konzekvenciái még az e csoportba tartozó írók jogérzetét sem elégítették ki. Ennek a helyzetnek fonákságát érezte Plósz is, ki csak azért fogadta el a kifogásokat a régi váltóelmélet fogalmazásában, mivel ,,ezidőszerint ezen út jobbal pótolva nincs". Plósz: A magyar váltójog kézikönyve 465. 1. Mi volna tehát a kérdés helyes megoldása? — Szerény véleményünk szerint csak úgy tudjuk a kérdést helyesen megoldani, ha absztrakt és causális ügylet között a joghatály szempontjából is különbséget teszünk. Amig ugyanis a causális kötelem mindig megmarad két szerződő fél viszonyának (engedmény vagy tartozásátvállalás csupán fizikai személyében cseréli ki az eredeti adóst vagy hitelezőt), addig az absztrakt kötelem kiemelkedik kettejük szűk köréből és ha nem is válik dologi joggá, de középhelyet foglal el a dologi és a causális kötelmi jogok között. A hasonlóság szembeszökő. Míg a szolgáltatott dolog ugyanis közvetlen szerződő felemnél van, in natura követelhetem vissza causahiány címén condictio possessionissal vagy condictio dominii-vel, mihelyt azonban a dolgot jóhiszemű harmadik személy szerezte meg, e természetben való visszakövetelési jogom elvész és csak mint residuum marad meg kötelmi jogom közvetlen szerződő felemmel szemben, de már csak kártérítésre. Ugyanígy: míg a váltó a közvetlen szerződő félnél van, mint veszélyes eszközt visszakövetelhetem tőle, de ha már a jóhiszemű forgalomba került, a váltó érvényesítése ellen kifogást nem emelhetek, de a residuumként megmaradt causális kötelmi jogom alapján szerződésbeli ellenfelem ellen fordulhatok, hogy mentesítsen (pl. játéktartozás fedezésére adott váltó). Kérdezhetjük azonban, miért kellett ezt a kérdést felvetnünk, mikor az alaptalan gazdagodás, az exceptió doli fogalmával is ugyanerre az eredményre jutunk. Feleletet adhat az a meggondolás, hogy mind az exceptió doli, mind az alaptalan gazdagodás jogkorrektivumok. Kivételes eszközök arra, hogy a jus strictum rendelkezéseit kikorrigáljuk. Minthogy azonban a közvetlen szerződő felek közötti viszonyban mind az irodalom, mind a gyakorlat állandó visszamenetelt enged az alapító causára a kivételből szabály lett. Plasztikusan hivatkozik Beck Salamon „Érdekeszme töredék" c. munkájában arra, hogy a vidéki hangversenyrendezők a közönséget meglepni akarván, műsoronkívüli számot illesztettek a hangversenybe. A közönség azonban annyira megszokta ezt, hogy idővel már elégedetlenkedett, ha a műsoronkívüli szám hiányzott. Ezért az élelmes rendezők már előre hirdették, hogy műsoronkívüli szám is lesz, ami tehát így belekerült a műsorba. így a mi esetünkben is viszszásnak tűnt előttünk egy állandó szabályt a kivétel, a korrektivum képében megkonstruálni. Azt hisszük, felfogásunkat osztja Plósz is, aki csak azért operál az exceptió doli fogalmával, mert „ezidőszerint ezen uí jobbal pótolva nincs", valamint Grossohmid, aki szerint ,,az