Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A kötelezettség abstraktsága a közvetlen szerződő felek között

215 Tételes jogunk, sőt jogi íróink legnagyobb része is az első felfogást teszi magáévá. Ez azonban csak látszat. Lehetetlen ugyanis rá nem jönnünk, hogy valamiféle kibúvó: akár alaptalan gazdagodás, akár exceptio doli címén közvetlen szerződő felek között mindig visszamenetelt engednek az alapító causára: ad tartozáselismerés. MMT. 1695. §. 2. bek.: „Egyébként az adós az elismert kötelem fenn nem állása miatt az elismerésből eredő kötelezettsége ellen csak annyiban tehet kifogást, amenynyiben az alaptalan gazdagodás visszakövetelésének előfeltételei megvannak." — Mi az alaptalan gazdagodás? — Utalás az eredetileg figyelmen kívül hagyni szándékolt causára. ad Elszámolás. C. 73 1905.: ,,Az elszámolás is bíróilag érvényesíthető jogcím, mellyel szemben úgy a tévedés, mint az is felhozható, hogy az elszámolás valamely bíróilag nem érvényesíthető kötelemből származik." Hogy bíróilag nem érvényesíthetőség címén meg lehet támadni az elszámolást, tagadja Kuncz: A kereskedelmi és váltójog vázlata II. 174. lap, aki szerint tehát az elismerés a teljesítés erejével bir. A jogi irodalom terén is ugyanezt a tendenciát láthatjuk, mely szintén nem tartotta összeegyeztethetőnek jogérzetével a merev elzárkózást az alapítócausára való visszamenetel elől. De a visszamenetelt nem tudván rendszerébe szervesen beleilleszteni, kerülőúton igyekezett ugyanezt az eredményt elérni. így: Plósz szerint meg lehet tagadni a váltónál a teljesítést exceptio doli címén. Wíndscheid a clausula rebus sic stantibus gondolatával operál: ,,Ist ein Versprechen unter einer Voraussetzung abgegeben worden, so kann bei Ermangelung der Voraussetzung sich gegen der Forderung mit einer Einrede schützen." Pandekten. 318. §. 3. pont. Sohm még tovább megy egy lépéssel. Szerinte condictio liberationissal az absztrakté vállalt kötelezettségből való kiengedésre egyenesen perelni is lehet. Annak illusztrálására, hogy bármelyik véglet (a tiszta materializmus, vagy pedig a mereven keresztülvitt absztraktság) álláspontjára is helyezkedik a jogi író, kénytelen a másik felfogásnak engedményeket tenni, számtalan példát találunk a számos váltó és értékpapirelméletben. Az írók első csoportja abból a meggondolásból kiindulva, hogy a váltót a magát kötelező fél nem ok nélkül adta, ezt az okot magába a váltó fogalmába igyekeztek belegyömöszölni és ezáltal a váltó absztraktságát támadták meg. így a váltókötelezettség megalapozásához majd egy ..quasi dologi" szerződést (Gebén und Nehmen des Papiers), majd csak kötelező célzatú kiadást (Emission) kívántak meg. Ezen elméletek cáfolatára elég Plósznak azon megjegyzésére hivatkoznunk, hogy ha a váltó értékpapír, mely ellen csak a váltó szövegéből kitűnő kifogások hozhatók fel, jóhiszemű harmadik személy ellen, akkor a váltó ezen tulajdonságát felborítaná az, ha a váltó lényeges kellékéül olyan körülményt (átadást-átvételt, kötelező célzatú kiadást) kívánnánk meg, mely a váltó szövegéből nem derül ki. Az elméletek azon csoportjának pedig, mely minden kap2*