Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A kötelezettség abstraktsága a közvetlen szerződő felek között

214 elismeri, hogy a vele szerződő félnek határozott pénzösszeggel, vagy határozott mennyiségű egyéb helyettesíthető dologgal tartozik, elismerése alapján köteles a teljesítésre akkor is, ha a tartozás jogalapja nem tűnik ki az elismerésből.... Természetesen az a körülmény, hogy állítási és bizonyítási kényszer az absztrakt kötelmeknél nincs, fentiek alapján nem jelenti, hogy jogcím nem is volna: Windscheid: Pandekten. 318. §. 2. alj. Ein Warum hat auch dieses Versprechen; aber das Warum ist in das Versprechen nioht aufgenommen. Dolgozatunk bevezetésében említettük, hogy a modern jogok az absztrakt kötelmet a gazdasági élet kényszerítő hatása alatt, a jóhiszemű forgalom védelmében konstruálták. A jóhiszemű harmadik személynek a joglátszatba (Rechtschein) vetett hitének védelme a germán jogban alakult először ki és onnan a magánjogba a kereskedelmi jog közvetítésével szivárgott be. A most elmondottakból következik, hogy minden absztrakt kötelemnek valami olyanfélének kell lennie, melyhez harmadik jóhiszemű személy valaminő kapcsolatba kerülhet. Ilyen kapcsolat pedig kétfajta lehet: 1. A kötelem olyan, hogy még a két eredeti személy közötti viszonyban meg is maradva, harmadik jóhiszemű személyre is vannak kihatásai. Ilyen pl. a cessió, kezességvállalás, tartozásátvállalás. Pl. A kezes a főadósnak szolgáltat, a vele szemben fennálló intern viszonyban, mikor a kezességet a hitelezővel szemben elvállalja, de e szolgáltatásnak természete olyan lévén, hogy a hitelező érdekét is érinti, most már nem lehet a kezesnek a főadóssal szemben való intern viszonyából merített kifogással egyszerűen meg nem történtté tenni a kezességvállalásának hatásait. 2. A kötelem olyan lévén, hogy causája nem tűnik ki belőle, a gazdasági forgalomban a harmadik jóhiszemű felet a hitelező részén fennforogni látszott jogosultság, a joglátszat a iegteljesebb bizalom érzésébe ringatja abban a tekintetben, hogy vele szerződésre léphet, illetőleg fenti kötelem hitelezői minőségét ellenszolgáltatásáért nyugodtan megszerezheti; hiszen ellene a papírból ki nem tűnő kifogások fel nem hozhatók. Fentiekből kétséget nem szenvedő módon tűnik ki, hogy a jogrend az absztrakt kötelezettség konstruálásával nem a közvetlen szerződő felek között akart egy új, a causájától leszakadt, önállósult követelést létesíteni, hanem hogy azt egyedül és kizárólag a jóhiszemű harmadik személy joglátszatba vetett hitének védelmére iktatta rendszerébe. Most rátérhetünk dolgozatunk tulajdonképeni tárgyára és felvethetjük a kérdést: Mi a helyes álláspont a közvetlen szerződő felek között az absztrakt kötelem „absztraktságát" illetőleg. Vájjon indokolt-e itt is konzekvensen végigvezetni a jogi közvéleményben elfogadott konstrukciót, vagy pedig a cessante — sőt vacante — ratione elvénél fogva mellőznünk kell azt. Mielőtt állást foglalnánk, nézzük, hogyan viselkedik e kérdéssel szemben gyakorlatunk és hogyan viselkednek az e kérdéssel foglalkozó kiváló jogi íróink.