Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám

XI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1935. ÁPRILIS POLGÁRI JOG Fabinyi — pénzügyminiszter. A Polgári Jog szerkesztősége Fabinyiban, a polgári jog művelőjének klasszikus képviselőjét tiszteli. Ezért nagy megnyugvással látja öt a pénzügyminiszteri székben, a pénzügyi jog alkotása és alkalmazása körében. Azok a jelenségek, amelyek a pénzügyi jognak jogi jellegét háttérbe szorították, utolsó időben megszaporodtak. Ha ily milliöben újra kodifikálásról van szó, szükséges az oly irányító, akiben benne él a jogérzet s akinek jogászi mivolta iolytán minden idegszála szinte tudat alatt küzd az ellen, ami a szabatos jogászi felfogással ellentétben áll s ami az igazság követelményeit a fiskalitás igényeinek hajlandó feláldozni. Szükség van jogászra a jogalkalmazás irányításában is, mert ezen a téren is visszaesést látunk. A felfedezők a pénzügyi jogszabályok rengetegében mindig új és új értelmezési lehetőségek után kutatnak, mégpedig nem az adózó, hanem a kincstár érdekében. Ezek a felfedezések az eddigi gyakorlatot és felfogást megváltoztatván, tág kaput nyitnak a jogbizonytalanságnak, ezzel aláássák a termelő munkára irányuló foglalkozási kedvet. Midőn Vargha Imre a pénzügyi jogalkotás élére került, a tollából kikerült törvények és rendeletek a jogászi gondolkodás mintái voltak. Később különböző tényezők hatása alatt a jogászi felfogásnak többször fölébe került a fiskális érdekek kímélet nélküli érvényesítése. Ennek az eljárásnak az indokoltsága abban rejlik, hogy az infláció kivételes szabályokat tett szükségessé. Az infláció valódi és képzelt nyereségeit mindaddig, míg az aranykoronát nem hozták be, a pénzügyi kincstár nem tudta kellő módon megfogni. De az infláció megszűnt. Az inilációs nyerészkedések testére és a milliárdos számokra alkalmazott szakaszok közül ki kellene dobni azokat, amelyek ellentétben vannak a jogos és igazságos felfogással. Ilyennek látjuk elsősorban az igazán szerencsétlen jövedéki büntető eljárást szabályozó rendeletet. Eddig csak azért nem hallani nagyobb atrocitásokról, mert a pénzügyi hatóságok annak alkalmazásában bölcs mérsékletet tanúsítanak. De ez a bölcs mérséklet márólholnapra megváltozhatik. Nem tartjuk helyesnek azt a megoldást sem, amely a földhözjuttatottak elleni követelések behajtásáról szól, s amely a pénzügyi hatóságokat valóságos bírói funkcióval ruházta feL Abbén, hogy a hátralékok annyira felszaporodtak s hogy a juttatottak nem fizetnek, bizonyára jelentékeny része van a hatáskörök ezen eltolódásának. A jogos és igazságos felfogás az egyenlő elbánás elvét is követeli. 1