Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 4. szám - A Supreme Court döntése
198 Nem igazságtalan-e például az, hogy a kötelezettségeiket lelkiismeretesen teljesítő társulatok késedelem vagy elvétés esetén minden hónap késedelméért egytizenketted részt vagyis egy évre 100 % késedelmi kamatot fizetnek akkor, midőn minden egyéb késedelmi kamatot kivétel nélkül leszállítottak. Nem igazságtalan-e az elévülés kérdésének szabályozása? Fenntartható-e jogállamban az az állapot, hogy például az illeték körében vannak esetek, amelyeknél egyáltalán nem áll be az elévülés. Nem jogellenes-e a 16.400/1933. M. E. számú rendeletnek az az intézkedése, hogy a kincstár a javára bekebelezett zálogjog ranghelyével a követelés kiegyenlítése esetére éppen úgy rendelkezik, mint ahogy rendelkeznék a tulajdonos. A társulati adó novelláris kiegészítéseiben is találunk a jogászi felfogással össze nem egyeztethető dolgokat. Jogászi szabatosításra van szükség egyik-másik deviza rendeletben is. A jogalkalmazás terén is sajátos fejlődési folyamattal állunk szemben. Valami csodálatos felfedezési láz uralkodik pénzügyi körökben. Újabb és újabb értelmezések iparkodnak az adó és illetékterhei növelni. A forgalmi adó kérdésében legutóbb láttuk, hogy hitelügyeknél a portóköltségek íorgalmiadókötelezettsége került szóba. Az illetéklabirintus különösen bőven ad alkalmat felfedezésekre. Legérdekesebb példája ennek az utolsó időben az 5.100/1931. sz. rendelet félreértése folytán kialakult az a felfogás, hogy akkor, ha illetékmentességet élvező személy javára szól a bekebelezés, úgy a bekebelezési illetéket az adós mégis tartozik leróni. A jogot szerző mentessége nem mentesíti az adóst. A folyószámlaátalányilleték körében küliöldi bankárok követeléseinek, a pénzintézetek egymásközti forgalmának megadóztatására irányuló az eddigi gyakorlattal ellentétes értelmezési kísérletekkel ismételten találkozunk. Az egyenesadók értelmezésénél, különösen a társulati adónál találkozunk oly törekvésekkel, amelyek a jogi szabatosságot veszélyeztetik. Nem feladatunk a pénzügyi jog egész területét a jogászi gondolkodás szabatossága szempontjából tárgyalni, de azt hisszük, hogy a jelzett pár példa is eléggé igazolja, hogy a pénzügyi tárcának a polgári jog klasszikus képviselőjére bízását örömmel üdvözöljük. Ny. J. A Supreme Court döntése. I. Északamerika Egyesült Államait a határtalan lehetőségek, a végtelen dimenziók és a végső szélsőségek hazájának szokták nevezni. Ennek a környezetnek mindenben megfelel az a feladat,