Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Vitéz dr. Moór Gyula: A Természetjog Problémája [Könyvismertetés]

194 IRODALOM. Vitéz dr. Moór Gyula: A Természetjog Problémája. Ha a magyar jogász általában panaszkodhatik, hogy olvasó közönsége, amelynek szól, amelyre támaszkodhatik, amelyre hatni akar, az amúgy is — legalább e vonatkozásban — kis számú érdekeltségből kikerülő még kisebb számú érdeklődőre szorítkozik, sokkal fokozattabban áll ez a magyar jogbölcselőre. Nyilván egyik oka ez is annak, hogy az író a nyelvi elszigeteltség sorompóját a külföldi nyelven való megjelenéssel igyekszik megkerülni, amit viszont előmozdít, hogy a jogbölcselő nincs kötve a tételes jognak sem időpontra, sem államterületre korlátozó bilincséhez. A tételes jog művelésére szánt e lapok hasábjain erkölcsi kötelességet vélünk teljesíteni, ha a figyelmet ráirányítjuk a budapesti egyetem kitűnő jogbölcsész professzorának most megjelent brilliáns tanulmányára, amely a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadását tartalmazza. Súlyos, a gyakorlati jogász mindennapos munkájában sürün felvetődő (de az elmélettől való huzódozás folytán el is halkuló, kifej lésre nem jutój kérdéseket tárgyal az oldalszámra kicsiny, de tartalomra gazdag füzet. Szerző elénk vetíti a természetjog problémáját, a jogász fausti gyötrődését, a ,,zwei Seelen wohnen ach in mir" lélektani szituációját. A jogász lélek kettőssége: a törvénytisztelet, a megalkotott jog kötelező ereje — az egyik oldalon, a másik oldalon a nosztalgia, az örök vágy, a tételességtől független igazság után, belső sugallatunk, a bennünk élő erkölcsi törvény valóra válása után. Ez az erkölcsi törvény nem esik egybe a természetjog fogalmával, de bizonyos, hogy minden természetjogi irányzat igazi erőforrása az erkölcsi törvény után igazodó nosztalgikus vágy. Ennek a vágynak erőrekapása erősíti a természetjogra való visz^ szanyulást és megint csak természetes, hogy a vágy jelentkezése egyenes arányban nő azzal az észleléssel, hogy kontrastot érzünk az adott ius vigens és igazságérzetünk között. És ez a kontrast érzés, amely egyes esetekre a jog legstagnálóbb állapotában is megmutatkozik, egyszerre megsokasodik, számban és intenzitásban gyarapodik, amikor a jogfejlődés akut stádiumába jutunk, amikor alapvető jogi szemléleteink válnak igazságukban, helyességükben kérdésessé. Ez okból tartjuk természetszerűnek, hogy a mai vajúdó kószákban egyre erősebb érdeklődés mutatkozik a csendes időkben a szó egyszerű ismeretéig leszürkülő természetjog irányában. Moór tanulmánya a természetjog legújabb előre törését az emberiségnek, a háború alatti fokozott metafizikai vágyakozására vezeti vissza. A metafizikai vágyakozás misztikumát a fentiekben reális tartalommal igyekeztünk telíteni, ami a jogváltozás erőteljesebb korszakaira történetileg mindenkor kimutatható. Egyébként maga a tanulmány is utal a szabadjogi mozgalomnak a természetjogi irányzat erősödésére gyakorolt hatására, ami ugyancsak a fenti tételt igazolja. E sorok célja nem a tanulmány ismertetése, vagy kritikája, hanem verbuválás a könyv elolvasására. Két oldalteső megjegyzést mégis hozzá akarunk fűzni. Dr. Moór a szabadjogi mozgalmat tárgyalva, azon felfogás