Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A szociális gondolat hatása a jogszabályalkalmazásra

182 A szociális gondolat hatása a jogszabályalkalmazásra. A bírói szónak az írott jogforrások szilárd alapjaihoz való szükségszerű kötöttsége eredményezi, hogy a nem írott jogforrás mindenkor csak tapogatózva, lassan, mondhatni titokban fejlődik életre. A nem írott jogforrás nyers alakja a társadalmi közfelfogásban, az opinio necessitásban, feldolgozott, szóbaöntött alakja a mind határozottabb és jogszabályszerűbb hangon megszólaló bírói ítéletekben ölt testet. Amíg a bírói ítélet a határozatlanság, a közfelfogás általi még csak alig tudott, inkább sejtett befolyásoltság állapotából eljut a közfelfogást maradéknélkül jogszabályba testesítő formához, addig a határozatlanságtól a határozottságig vivő folyamatnak számtalan változatán megy keresztül. A szociális gondolat a legújabb kornak az opinio necessitásból az írott jogszabályba konkretizálódó legakútabb problémája, amely gondolat határozottá konkretizált alakja a bírói gyakorlatban még fejlődőben van, habár sok területen már elhagyta a fejlődésnek azokat a fázisait, amelyeknél a szociális gondolat csak mint alig sejtett háttéri motívum érvényesül (kriptoszociologia). A kriptoszociologiából az újabb bírói gyakorlat immár kihajtani kezdi a társadalmi közfelfogásból felszínre került szociális gondolat határozottabb formáit. A következő lépés az lesz, amidőn ez a bírói funkció nevén fogja nevezni a szociális gondolatot, nem pedig csupán innominát hatóerőként érvényre juttatni. Igen érdekes haladás e téren a budapesti törvényszék, mint fellebbezési bíróság, 27. Pf. 17.094/1933. számú ítélete, melyben a bíróság többek között abban a kérdésben döntött, hogy hatályos-e — szemben a Kt. 56. §-ával — a tisztviselő lemondása a betegsége idejére járó fizetéséről. A bíróság kimondotta, hogy ez a lemondás nem hatályos, mert a Kt. 56. §-a „szociális intézkedés, amely minden körülmények között fennáll". Hozzáteszi azonban ehhez a törvényszék azt, hogy „annál is inkább, mert általános jogszabály, (!) hogy még meg nem levő, csak a jövőben keletkező jogokról lemondani nem lehet". Ha a bíróság ezt az utóbbi mondatot az előbbihez hozzá nem tette volna, úgy a szociális gondolat kidomborítása teljes erővel hatna, így viszont a bíróság azt a sugalmat, amely a szociális gondolat jegyében kéteségtelen helyességgel irányította, a döntés indokául nem találta elég erősnek és ,,jogszabály"-t keresett és talált is és pedig olyan jogszabályt, amely mellett homlokegyenest ellenkező eredményre kellett volna jutni, mert hiszen egyáltalában nem jogszabály, hogy jövőben keletkező jogokról lemondani nem lehet, hanem ellenkezőleg, nagyon is lehet, tehát a kérdésnek ezen jogszabály nézőszögéből éppen az ellenkező eldöntése lett volna helyes. Érdekes példája ez annak, hogy a bíróság a feltétlenül helyes sugalmak számára is még mindig excuse-t keres a jogszabályokban, akár megtalálja, akár nem. Megjegyzendő, hogy a szociális gondolatnak épúgy, mint Grosschmid szerint „a nyers, raffinálatlan igazság" helyes alkalmazásának három foka van (Grosschmid: Fejezetek, II. kötet 1009. oldal). Az első fok (Grosschmidnál) az elvek kikapcso-