Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Külföldi valutára szóló követelések elévülése

166 egyéb részeiben is otthonos, azonban a fizetési tilalomnak a konkrét ügyre vonatkozó eltiltáshoz kötése aggályosnak látszik s ahhoz a félszeg eredményhez vezet, hogy a külföldi valutára szóló követelés elévülése a jogszabály tilalma folytán nem nyugszik. Szakaszokra átfordítva a mondatot: az 1292. §. 2. bekezdése nem érvényesül a 4550/ 1931. M. E. rendelet 4. §-a által szabályozott, külföldi valutára szóló fizetési kötelezettségek tekintetében, a fizetési korlátozás, s a fizetésnek engedélyhez kötése más, mint a tilalom. Ehhez a végkövetkeztetéshez a gyakorlat bizonyos eltolódása folytán jutunk. Sokkal egyszerűbb és természetesebb volna a konkrét fizetési tilalomtól eltekinteni s az általános tilalmat fennállónak tekinteni, úgy mint, ahogy azt értesülésünk szerint egyik-másik budapesti bíróság vallja. Tény azonban, hogy a helyzet bizonytalan, orvoslásra szükség van s nem helyes álláspont, hogy akkor, ha a hitelező fél az elévüléstől, kérjen behajtási engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól s ha a Magyar Nemzeti Bank megtagadja a behajtási engedélyt, úgy az elévülésről már nem lehet szó. Természetellenes a hitelezőtől azt kívánni, hogy oly kérelmet terjesszen elő, amelynek célja a kérelem teljesítésének megtagadása. Az ellen, hogy általános jogszabállyal megállapított tilalmat lássunk fennforogni, egyedül az az egy szempont szól, hogy kívánatos a külföldi valutára szóló kötelezettségeknek mielőbbi lebonyolítása s ezt a lebonyolítást az elévülés megakasztása meghiúsítja. Az elmondottak kiegészítését képezi az, hogy a 16.300/1933. M. E. rendelet 5. §-a szerint a transfermoratoriumí rendeletet „kiegészítő és módosító rendeletekben foglalt tilalom, illetőleg korlátozások tartama alatt az elévülés szünetel." A „kiegészítő és módosító rendele' teltben" kifejezés értelmezhető talán úgy, hogy nem csupán a 6900; 1931. M. E. rendelet után keletkezett, de az azt megelőzőleg létrejött rendeletekre is vonatkozik s ebben az esetben a 4550/1931, M. E, rendelet tilalma is idevonható. Ez az értelmezés azonban, bármenynyire látszanék logikusnak, szintén nem eléggé kétségtelen s nem teszi feleslegessé a felvetett kérdés elintézését. II. Az elévülés kérdése a 6900/1931. M. E. rendelet, vagyis a transfermoratcriumí rendelet hatálya alá eső esetekben sem egészen világos, A transfermoratoriumí rendeletet korlátozó intézkedések elsősorban a címletesített állami és magántartozásokra, vagyis az államadóssági kötvények, valamint a magánosok által kibocsátott kötvények és záloglevelek alapján támasztható követelésekre vonatkoznak, nemkülönben a kincstári váltók és kincstári jegyek után járó kamatkövetelésekre. Ezek tekintetében az 1. §. feltétlen fizetési tilalmat állapít meg. Tilos az e címen járó összegeket a hitelező kezéhez fizetni, azok ellenértékét a Magyar Nemzeti Banknál letétbe kell helyezni s az ellen az adós ellen, aki az ellenértéket leteszi, bírói eljárást indítani nem lehet.