Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Külföldi valutára szóló követelések elévülése

167 Két igényről van itt tehát szó. Egyik maga az alapigény, a dollár, iont vagy svájci frank, sőt esetleg a pengő iránt érvényesíthető igény a maga eredeti formájában, amelynek érvényesítésére a címlet birtokosa van hivatva, míg a másik igény az, amely a letétbehelyezésre irányul. Nem egészen világos, hogy a letétbehelyezés iránti igény érvényesítésére a Magyar Nemzeti Bank s illetőleg a Külíöldi Hitelezők Alapja van-e jogosítva, vagy pedig a kötvény birtokosa, úgy hisszük azonban, hogy a 2. §. 3. bekezdésének rendelkezése folytán, mely az Alapnak a bíróságok előtt aktorátust ad, az Alap is felléphet a bíróságok előtt. Az előbbi igény elévülése feltétlenül fel van függesztve, már csak azért is, mert a rendelet 6. §-a a 4550 1931. M. E. rendelet 4. §-ának érvényét fenntartja, vagyis a külföldi valutára szóló igény érvényesítésének lehetősége korlátozva van, de főleg azért, mert a 16.300 1933. M. E. rendelet 5. §-a szerint a transfermoratoriumi rendeletben foglalt tilalom alá eső pénzkövetelés elévülési idejébe nem számít be a tilalmi s korlátozási idő. Kevésbé mérnők ezt állítani a letétbehelyezés iránti igényre nézve, miután ennek érvényesítése nincs korlátozva s így annak elévülése bizonyára nincs kizárva. A transfermoratorium alá eső igények második csoportját azok alkotják, melyek a transfermoratorium alá eső kötvények és záloglevelek kibocsátásának alapját képező követelésekből erednek. A 6.900 1931. M. E. rendelet 3. §-a a rendes törlesztést meghaladó fizetést feltétlenül tiltja. Nem kétséges tehát, hogy magára a tőkekövetelésre nézve az elévülés szünetel. Még csak arra sincs szükség, hogy e tekintetben hivatkozzunk a rendelet 6. §-ára, amely a 4550 1931= M. E. rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések hatályát fenntartotta, A kötvénykibocsátás alapját képező kölcsönök rendesen törlesztéses kölcsönök, amelyek után az adós kamatot, tőketörlesztést, kezelési költséget, jutalékot egybefoglaló annuitásokat fizet. A 6.900 1931, M, E. rendelet szerint az adós a lejárt vagy lejáró kamatot és tőketörlesztő részletet (annuitást) pengőben köteles a címletek kibocsátójánál letétbehelyezni s az ellen az adós ellen, aki a megfelelő összeget pengőben letette, a tartozás miatt bírói eljárást indítani nem lehet. A 450 1933. P. M. rendelet 2. §-a szabatosan megállapítja, hogy az annuítási részletből csupán a fennálló tőketartozás évi 5% kamatnak megfelelő összeget és az annuitásban foglalt kezelési költséget, jutalékot és más eféle járulékokat köteles az adós letétbehelyezni. Ha a letétbehelyezés megtörténik, akkor az említett 3. §-ban foglalt intézkedés folytán nem lehet ellene bírói eljárást indítani. Tehát itt is az igénynek kettősségével állunk szemben. Egyik az az igény, amely az alapkötelezvényen alapul, a másik az, amely ennek egy átalakított jelentkezési formája és a letétbehelyezésre irányul.