Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az alkalmazottcsábítás

159 A szolgálati szerződés szabályszerű felbontására való rábírás is beleütközhetik azonban a kisérö körülményeknél fogva az üzleti tisztességbe, így pl. az alkalmazottaknak a versenytárs tönkretétele céljából való szisztematikus elcsábítása, amikor a versenytárs egymás, után, vagy egyszerre való, habár szabályszerű felmondásra bírja rá versenytársának alkalmazottait, — mint a jóerkölcsökkel és üzleti tisztességgel össze nem egyeztethető magatartás, feltétlenül eltiltandó. Nyilvánvaló tehát, hogy ezekben az esetekben, a bírói gyakorlat az alkalmazott meglepetésszerű, váratlan, vagy egyébként tisztességtelen kiemelése ellen védi a vállalat zavartalanságát. A (szolgálati) szerződést szegő alkalmazott alkalmazása tekintetében lényeges eltérés van a magyar és a német bírói gyakorlat között. ,.Die Anstellung eines Angestellten in Kenntniss des Vertragbuches isi nicht sittenwidrig." (Oberlandsgericht Königsberg.) Ezzel szemben a magyar bírói gyakorlat — itt is természetesen a felmondási időn belül — nem engedi a szerződésszegésnek vesreny céljából való felhasználását, akkor sem, ha nem a versenytárs volt az, aki az alkalmazottat szerződésszegésre birta. ltA vállalat, amely tudja, vagy kellő gondosság mellett megtudhatja, hogy a versenytárstól az alkalmazott a felmondási idő kitöltése nélkül, jogellenesen lép ki, tisztességtelen versenvt követ el, ha a jogtalanul állását elhagyó alkalmazottat szerződteti " (Bp. Tábla P. VII. 8226 1933.) A szerződésszegésre való rábírást mindig a jóerkölcsökbe ütközőnek tekinti a bírói gyakorlat, még akkor is, ha a kisérő körülmények az eljárás tisztességtelenségét kizárják. így pl.: a német Reichsgericht tisztességtelen versenyt állapított meg akkor, amikor a versenytárs az alkalmazottnak megfizette a kötbért, mellyel az szolgálati szerződés megszegése esetén munkaadójának tartozott. Ebben az esetben tehát nem hivatkozhatik az alperes arra. hogy jogszerűen járt el és versenytársát kártalanította, mert a szerződésszegésre való rábírás mindig erkölcstelen. Nem szükséges azonban, hogy a rábírás eredménnyel járjon. A választott bíróság megállapította; hogy alperesi cégtulajdonos a felperes segédjének kifejezett ajánlatot tett arra. hogy a felperes üzletéből az ő üzletébe lépjen át, ad neki havi 3 millió korona helyett 4 millió korona fizetést. Végleges megegyezés köztük létre nem jött, mert a segéd azután a dolgot meggondolta és felperes üzletében megmaradt. Alperesnek ez a cselekménye az id. törvény 1. §-ába s a jóerkölcsökbe ütközik. (712 1926. Budapesti keresked. vb.) Az alkalmazottcsábítás fogalma alá tartozik az is. amikor a vállalat versenytársának alkalmazottját azzal egyidejűleg fogadja szolgálatába. Ez rendszerint külső munkára szerződtetett alkalmazottnál, ügynököknél fordul elő. Itt a szerződésszegés abban áll, hogy a versenytárs az alkalmazott munkáját és munkaerejét, mellyel az kizárólag munkaadójának szolgálatában áll, a saját részére hasznája fel. Ide sorolható továbbá, már az üzleti vesztegetés (Tvt. 20. §.) határát súroló az az eset amikor a segéd a főnöke üzletében vásárolni kívánó vevőket a versenytárshoz küldi, bárha azok kiszolgálása semminő akadályba nem ütközik. Már a felsorolt példákból is kitűnik, hogy az alkalmazottcsábítás megállapíthatóságához a bírói gyakorlat nem kívánja meg — amint az a szó köznapi értelméből következnék — azt, hogy a kezdeményezés a versenytárstól induljon ki, sem pedig azt. hogy a versenyvállalat alkalmazottját magasabb fizetési ígéret mellett ne szerződtethesse, hanem az ellen véd, hogy a vállalat zavartalan működése az alkal2*