Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Katona Gábor: A váltójog kézikönyve [Könyvismertetés]

138 IRODALOM. Dr. Katona Gábor: A váltójog kézikönyve. Grill Károly könyvkiadó vállalata kiadása. 1934. (419 oldal). Minden törvényre áll többé-kevsébé Groschmid mondása a fiumei törvényes gyakorlatról, hogy idővel tulajdonképen már nem közvetlenül a törvény betűje a jogforrás, hanem a törvényes gyakorlat, mely a törvénynek szövegéből és a reá rakódott bírói gyakorlatból keverődik össze egységes egésszé. Áll ez még inkább olyan régi törvényről, mint a mi váltótörvényünk, melyhez már félszázados gyakorlat kapcsolódik, észrevétlenül lassan kikezdve, átformálva a megváltozott időhöz és viszonyokhoz képest a törvény eredeti szövegét. Ezért fontos az időnként megjelenő jó kommentár, mely az élő törvényt tárja a gyakorlati jogász elé a törvény holt, külömböző értelmezésekre alkalmat adó szövegével szemben. Egy jó kommentár sokszor szinte jogforrás lesz, mert úgy a bíró, mint az ügyvéd annak alapján dönti el a felmerülő kérdéseket. Annak idején dr. Fabinyi Tihamérnak a Magánjogi döntvénytárban megjelenő Örökjogáról írva, azt mintaszerű kommentárnak mondtam és ott néhány szóval kiemeltem a jó kommentár tulajdonságait. Katona Gábor váltójogi kézikönyve ilyen jó kommentár, mely az élő jogot elméleti alapon, de soha sem az elmélet útvesztőibe tévedve, gyakorlati céllal híven adja vissza és az egyes vitás esetekben a gyakorlati jogásznak gyors és biztos tájékoztatást ad. A törvény minden szakasza után rövid összefoglaló magyarázat következik, mely a szakasznak a gyakorlat által kiképzett magyarázatát adja és mintegy bevezetésül szolgál az azt követő bőséges és az újabb határozatokra súlyt fektető bírói elvi döntések gyűjteményéhez. Maguk a döntések a fontosabb szakaszoknál vezérszavakkal vannak csoportosítva, úgy hogy a gyakorlati jogász a döntések erdejében mindjárt eligazodik, hogy hol találja az őt érdeklő gyakorlatot, anélkül, hogy a szakasz teljes gyakorlatát át kellene néznie. Ahol fontosabb elméleti felfogások és nézőpontok állnak szemben, ott az összefoglaló bevezetés egészen kis jogi értekezéssé alakul át, de szerző itt sem téveszti szem elől célját és az ellenkező álláspontok ismertetése és rövid bírálata után gyakorlati érvekkel alátámasztva, közli a szerző véleményét. Az elméleti szabatosság és a gyakorlati kezelhetőség összeegyeztetésének érdekes példája pl. mindjárt a törvény 1. §-ával kapcsolatban a szenvedő váltóképességről szóló fejtegetése. Megállapítja, hogy ez a törvényes kifejezés mást takar, mint amit mond. Tulaj donképen a váltójogi cselekvőképesség fogalma rejtőzik mögötte, az a képesség, hogy valaki saját cselekményével váltójogilag lekötelezheti magát. De mindjárt hozzáteszi, hogy ezentúl mégis a nem szabatos törvényes műkifejezést fogja használni, mert a gyakorlati kezelhetőségnek ez felel meg. Már teljesen jogi értekezésszerű a törvény 87. §-ával kapcsolatosan az elévülés megszakadásáról és nyugvásáról szóló,