Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Katona Gábor: A váltójog kézikönyve [Könyvismertetés]

139 valamint a 91. §-al összefüggésben a váltójogi egyetemlegességnek a váltónyilatkozatok önállóságához való viszonyáról szóló fejtegetései. A megfelelő irodalom és az ellenkező nézetek ismertetése után úgy dönti el a kérdést, hogy a 91. §-ban foglalt rendelkezés egyetemlegességet állapít meg a váltójogi kötelezettek közt, de ez az egyetemlegesség csak addig érvényesülhet, amíg azt a váltónyí-latkozatok önállóságának bizonyos tekintetben ellentétes nézőpontja megengedi. E kérdésről igen érdekes tartalmas viták folytak, szerintem szerző nézete úgy az elméiéi , mint a gyakorlati követelményeknek megfelel. Mivel kétségtele nül sok esetben az egyetemlegesség jogi kategóriája a váltókötelezettek viszonyaira is alkalmazható, egyetemlegességnek mondható a 91. §. rendelkezése a váltóhitelező és a váltókötelezettek viszonyában és ezen nem változtat az, hogy a váltónyilatkozatok önállósága elvénél fogva az egyetemlegesség szabályai a maguk teljességükben alkalmazást nem nyerhetnek. A váltótörvény 37. §-ával kapcsolatban (fizetési árfolyam) a belföldi és külföldi valuták árfolyamának ingadozása folytán ellentétes bírói döntések és élénk irodalmi viták fejlődtek ki, egyszer a lejáratkori, egyszer a tényleges fizetéskori árfolyam elmélete volt a győztes. Szerző a gyakorlati jogász közvetlenségével és őszinteségével az ellentétes gyakorlat ismertetése után kifejti, hogy a nézetek változását tulaj donképen e szakasztól idegen valorizációs problémák idézték elő. A bőséges gyakorlati döntvényanyagból külön is ki kell emelnünk a fontos 92. §-nál (váltókifogások) a csoportosítás észszerűségét, áttekinthetőségé';, az anyag gazdagságát. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy a könyvet részletes betűrendes tárgymutató teszi kezelhetővé, úgy a biráló megállapíthatja, hogy a szerző hasznos, érdemes, derék munkát végzett. Ifj. dr. Szigeti László. Gazdaság?, lehetetlenülés a bérleti jogban. Irta: dr. Halom István. Fenti címmel a szerző érdekes összeállítását adja a gazdasági lehetetlenülés bírói gyakorlatban való kifejlődésének. Ügyesen csoportosítja az anyagot. Kutatja a gazdasági lehetetlenülés tényálladéki elemeit a bérleti jogban és ilyenek gyanánt elsősorban a hosszabb időre szóló bérszerzödést, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának felbomlását és a szerződési kockázatot jelentősen meghaladó értékcsökkenést jelöli meg. A gazdasági lehetetlenülés jogi természetének boncolásánál a szerző rámutat arra a fejlődésmenetre, hogy miként helyeződött át a súlypont a lehetetlenülésnek a gazdasági viszonyokban megalapozott kiterjesztéséről az érdekvédelem szempontjára, vagyis arra a szempontra, hogy a kötelem teljesítése az adóst vagyoni romlásba döntené. Magábanvéve ugyanis a teljesítés lehetetlenné válása független attól a visszahatástól, amit a teljesítés az adós vagyoni helvzetére gyakorolna. A kapcsolatot a kettő között csak a gazdasági lehetetlenülés fogalmának felmerülése hozta létre. A kérdésnek cezu-