Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Zálogtárgy értékcsökkenése és pótfedezet

120 révén vetődött fel. A Kúria megállapítja, hogy a K. T.-nek a keresked elmi zálogjogra vonatkozó rendelkezései nem kimerítöek és azok a kereskedelmi szokásokból ilyenek hiányában pedig az általános magánjogból kiegészítendök. Ebből a kétségtelenül helyes kiindulópontból a Kúria a kereskedelmi jogszokásokat átugorva akként folytatja, hogy ,,ebből folyóan tehát az általános magánjog szabályai szerint kelt megítélni, tartozik-e az adós a zálogtárgyat kiegészíteni, ha az az átadás után értékcsökkenést szenved és vájjon van-e íjoga ilyen esetben a záloghitelezőnek a követelést, vagy annak egy részét esedékessé tenni." Majd akként folytatja a Kúria, hogy „az általános magánjog szabályai szerint a záloghitelezőt a zálogtárgy értékcsökkenése esetén amennyiben a zálog kiegészítésére vonatkozóan a zálogadóshoz intézett előzetes felhívása sikertelen marad, csak az a jog illeti, hogy a zálogtárgyat eladhatja, ahhoz azonban, hogy a követelést ebből az okból esedékessé tehesse, vagy az adóst a zálog kiegészítésére köteleztesse, erre irányuló külön megállapodás szükséges." A Kúria tehát határozottan megtagadja a pótfedezet igénylésének jogát. Fentebb már utaltunk arra, hogy a Kúria okfejtésében ugrásszerű kihagyás van. Ha megállapítást nyer, hogy a K. T. szabályozása hijján a kereskedelmi szokások irányadók és ezek hiányában az általános magánjog szabályai. Ebből a kereskedelmi törvény 1. §-ával egyező felfogásból kiindulva, tehát elsősorban az lett volna vizsgálat tárgyává teendő, vájjon van-e kereskedelmi szokás a pótfedezetnek ily esetben való követelhetésére, és csak az esetre kerülhet sor az általános magánjog szabályainak alkalmazására, ha a kereskedelmi szokás a vonatkozó ponton nem ad irányítást. A Kúria, noha az ügyben feloldó végzést hozott, a kereskedelmi szokás felderítését a vonatkozó végzésben nem rendelte el. Ehhez hozzáfűzzük, hogy a bankári forgalomban, ha az ügyfél értékpapír fedezetet nyújt, a kötleveleknek rendszerinti feltétele az értékpapírok árfolyamcsökkenése esetére a pótfedezet nyújtási kötelezettség statuálása. E mellett az életkép mellett a bíróság feladata lett volna dönteni abban a kérdésben, hogy vájjon ez az eljárás csak annyit bizonyít-e, hogy az ilyen kikötések gyakoriak, vagy pedig, hogy a kikötések gyakorisága már kereskedelmi szokássá sürítödött össze. Ami a Kúriának az általános magánjogi status jurisra vonatkozó állásfoglalását illeti, biztos, hogy pozitív jogszabályunk, amely a pótfedezet nyújtási kötelezettséget a zálogtárgy értékromlása esetére az osztrák polgári törvénykönyv 548. §-ával egyezően előírná, nincs. De még a magyar magánjogi irodalomban is Kolosváry Bálint az előbb hivatkozott Optk. szakasz alapján jusvigensként tanítja a pótfedezet nyújtási kötelezettséget. (Magyar magánjog tankönyve I. k. 482. 1.) A bírói gyakorlatban a nagyváradi táblának 1902. G. 21. sz. határozata adja meg a hitelezőnek a pótfedezet iránti igényt. Érdekeszme töredékek című dolgozatunkban (14—16. 1.) a „védetlen igény" kategóriájának tárgyalása során utaltunk arra, hogy a gyakorlat elmosódottsága folytán a hitelezőnek a pótfedezet iránti igénye küzd a jogi el-