Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Gazdasági lehetetlenülés és valorizáció

tőség megtagadása az, amivel a naturális obligatio az egyébkénti obligációk joghatásaitól eltér. A kir. Kúria P. IV 4638 1933. számú ítélete a kívánatos helyes élességgel különíti el ezt a két közelálló, de jogi természete szerint mégis csak elkülönülő fogalmat. Az adott esetben felperes gabonahatáridő-ügyletet kötött az alperesi céggel és az ebből eredhető alperesi követelés fedezetére adott letétet követelte vissza keresettel azon az alapon, hogy az ügylet tisztán árkülönbözetre irányul és így érvénytelen. A bíróságok a keresetet elutasították, a Kúria fent hivatkozott ítélete a következőket tartalmazza, megjegyezvén, hogy az ügylet az 1930. évi XXII. t.-c. előtt létesült: ,.a tőzsdei árkülönbözetre irányuló gabonahatáridö-ügyletek sem tiltott, sem érvénytelen ügyleteknek nem minősülnek, hanem azok a szerencsejáték tekintete alá esnek, amely ügyletekből eredő kötelmek ugyan bírói úton nem érvényesíthetők, hanem azok naturális obligatiók. amelyeknek pedig az a jogi természete, hogy az ily ügyletekre teljesített szolgáltatások bírói úton nem követelhetők vissza akár előre fedezetképen, akár az ügylet lebonyolítása után fizetéskép történtek." A Kúriának ez a határozott és világos állásfoglalása az e téren uralkodott fogalomzavar eloszlatásának érdemét vindikálhatja és ez okból örömmel üdvözlendő. B. S. Gazdasági lehetetlenülés és valorizáció. A gazdasági lehetetlenülés háborús fogalom. A pénzelértéktelenedés, mint a jogrendszer betegsége és a valorizáció, mint e betegség orvosszere, a háborút követő időben tudatosodott előbb a jogtudományban, majd a bírói gyakorlatban, míg végül a törvényhozás is szabályozása körébe vonta. Kérdés, hogy a pénzelértéktelenedés és a valorizáció elismerésének általánossá válása dacára is szükség van-e a gazdasági lehetetlenülés fogalmára, vagyis vannak-e olyan esetek, amelyek igazságos megoldásához a valorizáció fogalmának közkeletűvé válása után is szükségünk van egy másik fogalomra, t. i. a gazdasági lehetetlenülésre? Magánjogi törvénykönyvünk javaslata, mint tudjuk, 1150. §-ában szabályozza a gazdasági lehetetlenülést; ez azonban voltaképpen nem intézi el a feltett kérdést, mert hiszen a Javaslat külön nem szabályozza a valorizációt.*} Vagyis, ha a Javaslatnak változatlan formában való törvényerőre emelkedése után pénzünk belső értéke esne, úgy az ennek folytán előálló jogvitákat — feltéve, hogy majdani törvényhozásunk külön nem fog intézkedni — az 1150. '§. alapján kell majd eldönteni, épp úgy, mint ahogy azt bírói gyakorlatunk tette a pénzelértéktelenedés felismerése előtt. A Javaslat tehát ezt a mai szemmel nézve elmaradottabb felfogást emeli törvényerőre. Ha a feltett kérdésre választ akarunk kapni, úgy mindenekelőtt a fogalmakat kell tisztáznunk. Már az előbb szó volt a pénz elértéktelenedéséről, mint a jog által reparálandó jelen*) Bátor: Pénztartozások szabályozása a polgári törvénykönyvben. Budapest, 1930.