Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Külföldi munkavállalók jogviszonyai

116 A P. I. 1994/1934. sz. ítélet szerint a bíróság nem köteles az ügydöntő tényekre vonatkozó és kellő időben felajánlott bizonyítást minden körülmények között felvenni, még akkor sem, ha a felajánlott bizonyíték perújítási okra vonatkozik; a bíróságot, csak az a kötelezettség terheli, hogy a bizonyítás felvételének mellőzését tüzetesen megindokolja. Ez az álláspont aggályos; a fél igazán nem tud másképen ügydöntő körülményt igazolni, mint kellő időben felajánlott bizonyítékkal; nagyon nyomatékosaknak kell lenniök azoknak az indokoknak, amelyek az ily bizonyítás felvételének mellőzését elfogadhatóvá teszik. A P. VI. 891/1934. sz. ítélet szerint a 49, sz. JED. nem állja útját annak, hogy a korábbi büntető eljárás adatai a későbbi polgári perben alapul vétessenek, de csak mint bizonyítékok, amelyek szorgos mérlegelése tüzetes indokolással szögezendő le az ítéletben. A P. I. 3089/1934. sz. ítélet szerint a felülvizsgálati eljárás során elévülési kifogást akkor sem lehet támasztani, ha az annakalapjául szolgáló tényállás az alsóbírói ítéletekben meg van állapítva. A törvény csak új tények felhozatalát tilalmazza a felülvizsgálati eljárás során, nem pedig a megállapított tényállásból jogi következmények levonását, még akkor sem, ha az erre irányuló nyilatkozat az objektív jogi helyzeten is változtat. Viszont a Kúria álláspontja mellett szól a törvényhozónak az a. feltételezhető gondolata, hogy az ügy eldöntése valamely lezárt ténybeli és jogi helyzet alapján történjék. Még ha az ügyvéd saját nevében is kér végrehajtást a perköltségekre, tűrni tartozik az oly követelés alapján való beszámítást, amelynek fennállása megállapítható, nem pedig marasztaló ítéletből folyik. (Pk. V. 4749/1934.). A Pk. VII. 4594/1934. sz. végzés általános jogelv gyanánt mondja ki, hogy a sikerre vezetett jogorvoslat költségeit perenkivüli eljárásban is a vesztes fél viseli és ehhez képest okiratmegsemmisítési eljárásban marasztalja felfolyamodási költségben a kérelmezőt. Dr. Vági József. Érvénytelen ügylet — naturális oblígatio. A gyakorlatban sok zavarra ad okot egyes naturális obligatiok mikénti elbírálása. Különösen a naturális obligationalk a tilos ügyletektől való el nem különítése, illetve összekeverése az, ami a zavarok kútforrása. A jogszabályoknak oly rendelkezését, amely bizonyos igények bíróság előtti érvényesíthetőségét zárják ki, nagy általánosságban akként értelmezik, mintha a jogszabálynak ilynemű rendelkezése azt az ügyletet, amelyből folyó követelés^bírói érvényesíthetlenségét mondja ki a jogszabály, ezzel tilos, érvénytelen ügyletté minősítené. A két fogalom dogmatikailag élesen szétkülöníthető. Érvénytelen ügylet esetén nincs obligatio épen, mert a jogszabály az ügylet érvényét el nem ismeri és így az ügyletből származtatni vélt jogok, illetve kötelezettségek sem állanak fent. Ezzel szemben a naturális obligatio kategóriájának kiindulópontja a vonatkozó fognak, vagy a szembesített oldalról nézvea kötelezettség érvényének elismerése és csupán a bírói érvényesíthe-