Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Külföldi munkavállalók jogviszonyai

113 kép jelentkező általános adósságteher mérséklésére a gazdasági lehetetlenülés szabályai ki nem terjednek és arra más törvényes rendelkezések sem adnak módot." Ingatlan megvevőjének a vé­telárfizetési határidő elteltét három nappal megelőzőleg beadott és a vételár csökkentését kérő keresetét a P. V. 658/1934. sz. ítélet elutasítja, mivel az 1930. februárjában kötött szerződés létrejötte óta beállott 23%-os értékveszteség a gazdasági lehe­tetlenülés tényálladékát nem meríti ki. A P. V. 3189/1934. sz. ügyben az eladó az ingatlanok értékcsökkenését, mint a vevő más okból — az eladó tehermentesítési kötelezettsége elmulasz­tása okából — érvényesített elállásának akadályát hozta fel. A Kúria megállapította, hogy a vevő elállási joga gyakorlásá­nak az ingatlanok időközi értékcsökkenése nem állhat útjában. Malcmvételi ügyben emelt gazdasági lehetetlenülési kifogást tár­gyal Blau Györgynek lapunk előző száma 66. oldalán közölt szemléje. Befejezőül egy munkajogi eset: A közvetlenül a nyug­díjjogosultság beállása előtt bekövetkezett felmondás joghatá­lyos, ha a tisztviselői létszám apasztása nélkül a vállalat fenn­maradása vált volna kockázatossá és ha a létszámapasztás más­ként, mint a nyugdíjjogosultság elérése előtt állott alkalmazott elbocsátásával keresztülvihető nem volt. (P. II. 1423/1934.) A P. IV. 3172 1934. sz. ítélet a dinár megállapodásszerű átszámítási napja után bekövetkezett árfolyamemelkedést ké­sedelme okából az adós terhére rójja. Szerintem vizsgálni kel­lett volna, vájjon a megállapodás célja mi volt: valorizáció-e — infláció alatti, 1922. október 29.-iki fordulónapról van szó — vagy pedig valutakockázat viselése. Az eset közelebbi körülmé­nyeinek ismerete nélkül az előbbi látszik valószínűbbnek. Ily körülmények közt pedig talán helyesebb lett volna devalorizálni a követelést olymódon, hogy a hitelező ne kapjon többet, mint 100%-os átértékelést. Két döntés is van arról (Pk. V. 167 1934. és 122 1934.), hogy a jelzálogjog fennmaradása esetében is csak az tudható be az árverési vételárba, ami különben a jelzálogos hitelező részére kifizetésre kerülne, tehát nem tudható be az a rész, amelynek a 16301/1933. M. E. sz. rend. 1. §-a alapján letétben kell ma­radnia. A jogban való tévedés alapul szolgálhat a szerződési nyi­latkozat — az adott esetben házassági szerződés — megtámadá­sára, ha a fél a szerződés kötésekor a tőle megkívánható gon­dossággal járt el, t. i. ügyvédhez, vagy közjegyzőhöz fordult és a felek által közösen megbízott jogászszakértő téves felvilágo­sítást adott. (P. I. 1584/1934.) A hallgatólagos joglemondás favorizálása egyik legjellem­zőbb jelensége az újabb joggyakorlatnak; találkozunk vele kár­térítési, szolgálati és nyugdíjviszonyból származó, valamint jog­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom