Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A tömeggondnok megbízotti hűsége

Maga a csődtömeg javára a megállapodás formaszerüleg semmiféle szolgáltatást nem köt ki, kedvezményezettként egyedül a tömeggondnck szerepel: tömeggondnoki, ex-vagyonfelügyelói és ex-zárgondnoki minőségében. Feltételként a bérbeadók pedig csupán csak azt kötötték ki, hogy az általuk és más hitelezők által is lefoglalt berendezési tárgyakat akár bírói árverésen egy tételben, akár más értékesítési módozat mellett ők, a bérbeadók vegyék meg és hogy a csödbejutoit üzem a bérleményből záros határidőre tényleg kivonuljon. A tényállás teljességéhez hozzátartozik még azon körülmény leszögezése, hogy a végrehajtató bérbeadóknak 20C.C00 pengőre rugó követelésük tekintetében jogerős végrehajtásuk lévén, az árverés megtartásának semmiféle törvényes akadálya nem volt, hogy továbbá a bérbeadóknak birtokában volt a jogerős kilakoltatási ítélet, sőt az errevonatkozólag elrendelt végrehajtás is. Ezek szerint a bérbeadók a tömeggondnokkal létesített megállapodásban látszat és forma szerint lényegileg semmi olyat nem kötöttek ki és semmi olyat nem kaptak, amihez végrehajtható bírói határozatokon alapuló jogaik amúgy is ne lellek volna, kivéve az egy tételben való árverezést. Épp ezért feltűnő, hogy harmadik személy, aki éppen a csödbejutott vállalatnak súlyosan károsult bérbeadója, egyben pedig szenvedő hitelezője, ol\an fizetéseket — tömeggondnoki, zárgondnoki, vagyonielügyelői díjakat — vállalt magára, amelyek őt egyébként nem, vagy csak csekélyebb részben terhelték; feltűnő a szokatlanul magas díjak összegszerű elismerése, minek segélyével úgy a tömeggondnok, mint pedig a bérbeadók útját vágták annak, hogy a tömeggondnoki és zárgondnoki díjak számszerűsége bíróilag állapíttassák meg. Nyomban feltolakszik itt az a kérdés, hogy mi indíthatta a bérbeadókat arra,» hogy az őket feltétlenül megillető törvényes és vitathatatlan jogaik gyakorlásáért cca 50.000 pengőt fizessenek egyáltalán, különösen pedig a tömeggondnoknak, ahelyett, hogy ezeket az obiigókat a csődtömeggel, mint a voltaképen szerződő féllel szemben vállalták volna magukra? Hiszen a csődtömeg berendezési vagyona került árverés alá s a csődtömegnek kellett a bérletből kivonulnia! A. megállapodás tartalma és a tömeggondnok vagyonkezelői és megbízotti minősége azt tették volna logikussá, hogy ő a kikötött vagyoni előnyöket a csődtömeg részére biztosítsa, míg a saját díjazásának kérdését az erkölcsi éz jogi biztosítékokkal körülbástyázott bírói megállapítás útjára terelje. És a kavargó kérdések sorozatából valósággal kiütközik az a probléma is. hogy viszont a másik oldalon mi indíthatta a bérbeadókat arra. hogy ellenszolgáltatásaikat kizárólag 3 tömeggondnok javára kössék le. még pedig nyilvánvalóan azzal a tendenciával, hogy segédkezet nyújtsanak ahhoz, hogy az általuk kötelezett díjaknak akár elvi, akár összegszerű megállapítása a törvényes bírói fórumok elől elvonassék? Jogszerű szerződési szándék mellett a bérbeadóknak valóban mindegy volt, hogy a bérleményből való kivonulásért kinek teljesítenek fizetést, a tömeggondnoknak-e,