Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A tömeggondnok megbízotti hűsége

SS avagy a logika szabályai szerint a csődtömegnek, amely a bérbeadókkal szemben a kötelezett és így a szerződő félként való szereplésre hivatott fél volt? Alig lehet feltételezni, hogy a bérbeadóknak ne lett volna egyéb gondjuk, mint a tömeggondnok minden irányú tevékenységének díjazása, ennek a díjazásnak biztosítása és a bírói revízió alól való elvonása. A normális, vagy legalább is a szokatlanságtól ment psychologiai háttér is ellentmond egy oly megállapodásnak, amely nem a vele jogviszonyban álló fél, hanem ezen fél jogi képviselőjének díjazására koncentrálja a maga szolgáltatásait és bevégzett tényeket akar teremteni az ügyvédi díjazás tekintetében! Az ilyen deplacirozott kétoldalú megállapodások aggályt keltenek s a szokatlan kedvezményezés mögött joggal titkos rugókat és a megbízó javára elérhető előnyök feladásával járó hátteret sejtenek. Maga a puszta tény azonban, hogy a különböző tömeggondnoki díjazások — beleértve ezek összegszerűségét is — és az árverés kontemplált eredménye között junktim állíttatott fel, kétségkívüli a tömeggondnokí képviselet inficiálását eredményezte, mégha a megállapodás nem is jelentett a tömeggondnok részéről a büntető-jogszabályokba ütköző oly tevékenységet, mely az árverésre vonatkozó összebeszélés jellegét viselte magán. De az illegális díjazás látszatát és lehetőségét teremti meg az olyan, megállapodás, mellyel a bérbeadó, beékelődvén a bérlő és annak jogi képviselője közötti jogviszonyba, a közadós bérlőt terhelő költség-kötelezettségeket vállal magára feltűnően aránytalan összegben és ezek teljesítését a bérlő ellen kitűzendő árverés eredményének a maga javára való eldőlésétől teszi függővé. Súlyosbodik a megállapodáshoz tapadó gyanú abban az esetben, ha az, aki a nagy honoráriumokat kapja és pedig fellebbezhetetlen összegben, nem más, mint a tömeggondnok, — vagyis olyan személy, aki a vagyonkezelés természetéből kifolyólag pozitív irányban volt köteles gondnokoltjának vagyoni érdekeit előmozdítani és oltalmazni, aki azonban a részére biztosított tetemes díjazás folytán legalább is kötelességellenes passzivitásba sodortatott az árverés körül. Mert a tömeggondnoknak kötelessége a tömegvagyon elárverezése esetén propaganda, sajtóbeli hirdetmények és a nyilvánosság minden megengedett eszközének igénybevételével megfelelő árverési versenyről gondoskodni és az árverésnek lehető legjobb eredményére törekedni. Már pedig ennek a kötelezettségnek teljesítése a megállapodás folytán a tömeggondnok érdekeivel diametriálisan ellenkezett. Hozzátartozik a tényállás lényegéhez még az is, hogy a bérbeadók a díjazás feltételéül kikötötték az egy tételben való árverési vételt és annak megengedését, ami szintén alkalmas volt az árverés eredményének in peius való befolyásolására. Az egy tételben való vásárlás a verseny kizárását vagy korlátozását szolgálta, joggal számítván a bérbeadók arra, hogy a nagy összegre tehető árverési vételárnak készpénzben való letétele a versenyképes vevők számát apasztja, ha ugyan a versenyt egyáltalában ki nem zárja. A tételenkint való,