Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Védjegy, szabadjelzés, árunév

591 jogi szerepének — de egyúttal az így felfogott jogkör gyöngeségének, a kívánatos érdekvédelem szempontjából való erőtlenségének is ilVédjegy, szabadjelzés, árunév. Minden ország védjegyjoga a védjegyjogi rendszerek különbözősége mellett is egyezik abban, hogy a szabad jelzést a védjegyszerzés akadályául tekinti. A különböző védjegyjogi rendszerek közötti ez az egyezőség logikai szükségszerűség is, mert szabadjelzés az, ami általában szokásosan használatban van bizonyos szakmai körön belül, míg a védjegy egyik fő hivatása, hogy azt a vállalatot karakterizálja, amelynek javára a védjegy, mint vállalati megkülönböztető jel szolgál. Régi vitakérdés azonban az árujelzőnek szabadjelzéssé való átalakulása, vagy megfordítva a szabad jelző visszafejlődése egy vállalat speciális ismertető jelévé. Ezúttal a Kúria P. II. 141/1934. sz. ítélete a tétel első felét az árujelzőnek szabadj elzéssé való átalakulását teszi aktuálissá. A vita e kérdés területén főkép a körül mozgott, vájjon lehetséges-e egy vállalati ismertető jelnek szabadjelzéssé való átalakulása, és további tagozódása a kérdésnek vájjon megtörténhetik-e egy lajstromozott védjegynek szabad jelzéssé való átalakulása a lajstromozás fennállásának tartama alatt. Az kétségtelen, hogy lajstromozott védjegy mellett az idegenek általi használat jogellenesen történt. Épen ez okból igen elterjedt volt az az álláspont, hogy lajstromozott védjegyre a még oly általános használat mellett sem következik be szabadjelzéssé való átalakulás, mert a használat jogtalansága senkire se lehet jogok forrása. Lassankint törte keresztül magát az a hűvösebb álláspont, amely mindenkori fejlődési folyamat bizonyos időpontra rögzített eredményét tekinti irányadónak, nem ennek a fejlődési folyamatnak a nekiindulását. Ha a nekiinduláskor épen a lajstromozásra tekintettel a használat jogellenes volt is, akkor is bekövetkezhetett, hogy az általános használat elmosta a védjegynek az illető vállalatra való utalását és egyszerűen szokásos árujelző lett belőle, amely többé már nem utal egyetlen cégre. A rideg életkép tehát mást mutat, mint az abstract moralizálás. A valóság azonban itt is győzedelmeskedett és az általános használat megíndulásakori jogellenessége az elméletben egy álszemérmes kompromisszumra vezetett. A teória ugyanis azt kezdte tanítgatni, hogy bejegyzett lajstrommal szemben a szabadjelzéssé való átalakulásnak helye nincs, de helyt foglalhat a szabad árunévvé való átalakulás. Ez a megkülönböztetés inkább csak szépítő takargatása a korábbi álláspont feladásának, lényegben azonban a szabadjelzés és a szabad árunév közötti különbség között materiális tartalmi eltérés nincs, a joghatások is egyezőek és így azt kell megállapítani,