Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon

614 delmet ott, ahol a védjegy már nem szolgálja törvényi célját, hogy a termelő, kereskedő, etc. árúját más kereskedő, termelő árújától megkülönböztesse, vagyis egyszóval nem nyújtanék védelmet a védjeggyel űzött visszaélés bármely formájának. Hogy ilyen mikor forog fenn, azt gyakran csak a konkrét eset mutatja. Mielőtt egy példára rámutatnék, szólnom kell e fejezet körébe eső defenziv védjegyekről s ezekkel kapcsolatban a ,,Vorratszeichen"-nek nevezett ilyen, vagy nem ilyen jegyekről. Amikor valaki oly világosan látja és tudja, mint a szerző, hogy mi is az a defenzív védjegy, akkor csodálkoznom kell, hogy ezeket a törvény alapján védelemben részesülőknek mondja. Miért?! Hogyan?! A defenzív jegy oly jegy, melyet annak tulajdonosa nem használ, hanem vele visszaélések ellen annál erőteljesebb oltalmat kíván magának biztosítani, mint aminőt a bírói gyakorlat neki nyújt. Kérdés, a defenzív jeggyel elérhető-e ez az erősebb oltalom? Felelet: A törvény alapján nem. Mert mi is a védjegy? Oly jelvény stb., amely, árúnak más árútól való megkülönböztetésére szolgál. A defenzív védjegy nem jelöl semmi árút, tehát nem szolgál megkülönböztetésre, valójában tehát nem is védjegy. A defenzív védjegy tulajdonosa ám azt mondja, hogy kérem én egy-két hónap leforgása alatt óhajtom kihozni az árút e jegy alatt és így a védjegyen alapuló jogom alapján másnak ily jegy használatát jogom van megtiltani. Szóval eljutottunk a „Vorratszeichen" állapotához. Tényállás kérdése. Ha csakugyan „Vorratszeichen" a Vorratszeichen és nem pusztán defenzív jegy, az oltalmat tőle senki sem akarja megvonni, mert ez elvégre lehetséges és oltalomra érdemes igény. Ha azonban a körülményekből megállapítható, hogy itt nem Vorratszeichen-ről van szó, de pur et simple defenzvív jegyről, annak a törvény alapján oltalmat nem nyújtanék, mert ennek nincs is szüksége oltalomra. Szerző pompásan fejti ki, hogy védjegy csak az a jegy lehet, amely megkülönböztetésre szolgál, de defenzív jegyek tekintetében ezt a következtetést nem vonja le. Gyenge bírákkal szemben nem a defenzív jegyek lehetőségét, de erősebb bírákat kell kívánnunk és akkor minden rendben van. A defenzív jegyek nem is gazdaságosak. A védjegytulajdonos részére hiábavaló kiadást, a hatóságok hiábavaló megterhelését jelentik, mi mellett hatósági szempontból figyelembe nem jöhet az a körülmény, hogy hiszen ezekért ugyanannyi díjat kell fizetni, mint a fővédjegyekért. A klisé- és nyomdaipar se akarjon e téren fellendülést. Remélem, hogy arról nem kell szólnom, hogy az ügyvédek keresetcsökkenése, egy-egy álintézmény fenn- vagy fenn nem tartása szempontjából szintén nem lehet szempont. 11. A védjegyjog bírói érvényesítése. Ha ebbe a címbe szerző belefoglalta volna a következő ,,A szabadalmi bíróság" című külön §-át és netán alszakaszban tárgyalta volna azt, amit ,,A szabadalmi bíróság" címen mondani kívánt, akkor