Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon
615 helyesebb lett volna a címzés. A tartalom egyaránt kitűnő és látszik, hogy szerző itt teljesen otthon van. Oly újnak tekinthető szempontokat tár fel, melynek a jogkereső közönség egykönnyen hasznát veheti, mégsem oszthatom teljességében azokat, amiket szerző harmadik személyek tartós és háboríthatatlan védjegyhasználata kapcsán mond. A Verwirkungstheorienek elvi okokból nem vagyok híve és e szempontból a Kúria P. IV. 1148/1931. sz. ítéletét bölcs bírói megnyilatkozásnak tartom. E részben utalok Fazekas Oszkár „Verwirkungstheorievel" szemben ismeretes küzdelmére, mert nem lehet a védjegytulajdonost pozitív kötelezettségekkel megrakni, hogy mindenütt és állandóan ellenőrizze, vájjon nem-e folyik-e a védjegyével szemben bitorlás. És ha vannak helyzetek, hogy a hosszabb ily háborítlan gyakorlat ne kötelezzen kártérítésre, azt mégsem lehet akceptálni, hogy a védjegyjog területileg — ellen nem őrizhető, hogy mily területre — átmenjen a bitorlóra, Legalább oly kötelessége annak, aki árúit bizonyos j eggyel forgalomba hozza, hogy utána nézzen, nincsen-e ilyen jegy már lajstromozva — és ez lényegesen könnyebb is — mint a védjegy tulajdonosának az állandó és minden területre kiterjedő ellenőrzés. Ez semmiesetre sem jelenti, mintha a védjegyjoggal való azt a visszaélési helyeselném, hogy a nem használt védjegy alapján annak tulajdonosa azzal szemben, aki áruit e jegy alatt ismertté tette, felléphessen és fenntartás nélkül oszthatom ama megfontolások alapján, mellyel Schuster Rudolf dr. e határozat közlését kíséri, a szabadalmi bíróság 6651/1933. felperest keresetével elutasító ítéletét. Csak azt nem látom Schuster közleményében, mintha ő a „Verwirkungstheorie" alapján állana, főleg azzal szemben, aki védjegyét használja, de a bitorlóra nem vigyázott kellőképen és így a münsteri Oberlandesgericht azt a döntését helyeslem, amely szerint nincs „Verwirkung", ha a. tulajdonos egyik-másik bitorlóval szemben fellépett, nem tehetvén azt kötelességévé, hogy minden bitorlóval szemben ezt tegye. Osztom viszont szerzőnek a nézetét, hogy a „helyes állásfoglalás tehát az eseti mérlegeléstől függ". 12. A vád jegyjog megszűnése. 13. Törlési perek. Szerző nem helyesli a K. M. 1306/1910. sz. határozatát, amely szerint a védjegyek abban az alakban hasonlítandók össze egymással, amely alakban azok a lajstromba be lettek vezetve, mert hogy hiszen a védjegyek tényleges használata az, ami a közönség elé kerül. Nem oszthatom szerző ebbeli nézetét, mert ha arról van szó, hogy a bejegyzett védjegy hasonló-e vagy sem, csak a lajstromozás lehet irányadó, mert mit csinál szerző oly hasonló jeggyel, amely nincs lajstromozva, világos, hogy a tényleges használat ellen bitorlási és nem törlési perrel fog fellépni, de a törlési perben csak a bejegyzett védjegyek hasonló, vagy nem hasonló volta juthat szóhoz.