Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon

eo9 megbecsülhetetlen előnye a könyvnek, hogy a védjegy terén releváns fogalmaknak oly tiszta és még a „gyengébbek"-től is megérthető egyszerű magyarázatát adja, hogy arra nyugodtan lehet támaszkodni. Csak a ,,vállalat"-nak ily megvilágítása teszi érzékelhetővé az „Erfindermarke" intézmény szükségességét de lege ferenda. Nem helyeselhetők eléggé szerző ama kifejtései, amelyeket az I. fej. III. szak. 8-ik pontjában a védjegynek mások által más árunemen való használatáról mond. Szerző ezt az élősködést helyesen ítéli el és ez a felfogás a joggyakorlatban világszerte útat is tör magának. 2. A védjegyeknek megkülönböztetésre alkalmasnak kell lenniök. E kérdésben nincs nézeteltérés, de nem érthetek egyet, szerző ama klasszifikációjával, amely szerint a megkülönböztető erő foka szerint erős és gyenge védjegyek volnának. A védjegynek már a belajstromozás pillanatában kell megkülönböztetésre alkalmasnak lennie és a Reichsgericht állásfoglalása e kérdésben eléggé nem helyeselhető, amely megkülönböztetésre nem alkalmas jegyeknek nem nyújt oltalmat az úgynevezett — e végből még meghatározandó — várakozási idő alatt. Ilyen várakozási idő nincs. Ha azonban a jegy belajstromozása idején megkülönböztetésre még alkalmas, ha a legkisebb fokban, a törvény értelmében azt a teljes oltalmat fogja élvezni, mint a legerőteljesebb megkülönböztetésre alkalmas jegy. Lege non distinguente nec nostrum est distinguere. Ha védjegy a védjegy, egyforma oltalomban részesül, és helyesen utal Reimer arra, hogy a „gyenge védjegy" szóhasználat terméke és nem gyökeredzik a törvényben. Nem tudok egyetérteni szerző ama nézetével sem, (1. 25. oldal 6. pont) amely szerint a szabadalmazott áru védjegykénti belajstromozása ellen csak akkor nem lehetne kifogást tenni, ha ez a szabadalom elnyerésével egyidejűleg, vagy azt röviddel követően lajstromoztatta. Nézetem szerint ennek mindaddig nem lehet akadálya, míg a szabadalom tárgyát mások is nem ugyané név alatt forgalomba hozták. Minthogy ez a szabadalmi oltalom ideje alatt csak per nefas volna lehetséges, a védjegybelajstromozásnak a szabadalmi oltalom egész ideje alatt, sőt azon túl egészen addig van helye, amíg épen a szabadalom elnevezése az által, hogy mások a szabadalmi oltalom leteltével így nevezvén el áruikat, az áruelnevezéssé nem lett. — Reimer sem megy el odáig, mint a szerző. Nézetem szerint tehát a szabadalmazott áru elnevezése védjegyként mindaddig lajstromozható, amíg a szabadalmazott áru nevének általános árunévvé való átalakulása be nem fejeződött. (L. a kir. Kúriának 1934. jún. 26-án meghozott „Carborundum" ítéletét.) 3. A szabadjelzés kérdése. Szerzővel egyetértek abban, hogy a védjegy a lajstromozás ideje alatt is átalakulhat szabadjelzéssé, de a kérdés feldolgozásának methodusa — amint az a szerző könyvében jelentkezik — nem elégít