Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon

610 ki. Szerző ezzel a nagyon fontos kérdéssel — ellentétben az alárendeltebb kérdések beható tárgyalási módjával — igen röviden végez. Két irányban szerettem volna az okok bővebb fejtegetését olvasni. Az egyik, hogy miért szükséges az, hogy a lajstromozás ideje alatt is bekövetkezzék a szabadjelzéssé való átalakulás lehetősége, másik azoknak a coefficienseknek a szemléltetése, amelyek eredményezik, hogy a belajstromozott védjegy is szabad jelzéssé alakuljon. Röviden itt csak annyit, hogy mi akadálya sem lehet annak, hogy egy belajstromozott, de használatban nem álló védjegy akkor alakuljon át szabadjelzéssé, amikor a forgalmi körök azt általános használatba vették, de az átalakulás be nem következhetik mindaddig, amíg a lajstromozott védjegyben a vevőközönségnek még számot tevő része az (talán épen a védjegytulajdonos vevőköre), akik a védjegyben a védjegytulajdonos vállalatára látnak utalást. Ez azállásfoglalás meg is egyezik a joggyakorlattal. 4. Szóvédjegyek. Szerző könyve e helyén kifejtett nézetei megdönthetetlenek és a védjegyjogi gondolkodás fogantyúját adják az olvasónak. Csak így érthető, hogy szerző a szóvédjegyekről nem mond többet, de rábízza arra, akit védjegyjogilag gondolkodni megtanított, hogy a többit találja ki maga. A szóvédjegyek gazdasági nagy jelentőségéről és arról, hogy jelentőségükben messze túlszárnyalták az ábrás védjegyeket, alig találunk a szerző könyvében egy-két megjegyzésre, holott a téma egyenesen felkínálkozott a szerző mesteri feldolgozására. Mintha a hallgatást e ponton magára erőszakolta volna. 5. Idegen jogok. Ez az írás végül is úgy fog feltűnni, mintha a szerző könyvét agyonkritizáltam volna. Ez annyival is inkább látszat, mert erre csak jobb meggyőződésem ellenére vállalkozhatnám. Elírásnál egyébnek nem tekinthetem szerző azt a nézetét, mintha a törvény egyáltalán nem beszélne az érvénytelen védjegy lajstromozás esetén a visszaható erőről. Nem beszél erről talán a mások név- vagy cégjogai sértése esetében, de beszél róla másoknak a lajstromozást megelőző általánosan használt lajtromozatlan jegyen alapuló törlési kereset jogánál, amikor a védjegynovella 4. §-a utolsó bekezdésében kimondja, hogy „A törlési kereset folytán a törölt védjegy olyannak tekintendő, mintha belajtsromozva sem lett volna". Az eadem legis ratio eadem dispositio törvénymagyarázati elv erejével ez elegendő is. Hasonló elírással találkozunk az „Együttes védjegyről" szóló XIV. §. 12. pontjában, ahol az együttes védjegy lajstromozásának a díját az egyéni védjegy lajstromozásának ötszörösében mondja szerző fennállónak, de így folytatja: „ez a díj jelenleg 40 P." Nem tudni, mely időpontban írta a szerző ezeket a sorokat, de 1927. január l-e óta a díj 80 P-ben, az egyéni díj ötszörösében van megállapítva.