Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon
608 Amin fennakadtam, rögtön az első oldalon olvasható, amikor szerző Adler nézetét fogadja el szentírásul, mintha „A védjegy csupán az árun, vagy azok külső burkolatán, csomagolásán elhelyezett jegy lehet". Addig, amíg a lajstromozásból a pusztán szavakból álló jegyeket kizárták, ez a nézet még érthető volt, de a szóvédjegyek megengedésével ez a korlátozás dogmatikailag már alig állhatja meg a helyet és ime a tisztességtelen verseny ellen alkotott törvény nyomán a szóvédjegy védelemre talált akkor is, amikor nem az árun magán, vagy burkolatán elhelyezett jegy volt. Azt fogja mondani a szerző, igen ám, nem mint védjegy találta ezt az oltalmat, hanem mint oly kereskedelmi elnevezés, amelyről azt a bizonyos vállalatot fel lehet ismerni. Ez bizonyos értelemben játék lenne a szavakkal. A szóvédjegy nem teszi szükségessé, hogy akár az árun, akár annak csomagolásán feltüntetve legyen, sok esetben nincs is. Gondoljunk csak a poralakban kiszolgáltatott gyógyszerekre, amelyek szóvédjegyi elnevezése akkor, amikor a gyógyszertárakban kisebb mennyiségben szolgáltatják ki azokat, sem az árun, sem a gyógyszertári csomagoláson nem látható, pedig amikor a páciens vény nélkül kéri a szóvédjeggyel rendelkező gyógyszert, úgy a törvénytisztelő gyógyszertáros, mint a páciens elméjében az a szer ,,a jeggyel el van látva", az ily kérésre történt kiszolgáltatás tényében. Miért ne terjesztenők ki a védjegy terjedelmét az ily alkalmazási lehetőségre is?! É9 valóban mit látunk? amikor szerző a védjegy fogalmi elemeit az I. Szak. 4-ik pontjában felsorakoztatja, a C) pontban már nem azt mondja, hogy ,,az árun elhelyezett jelzés, mely megkülönböztetésre van szánva", hanem csak így: ,,jelzés, mely megkülönböztetésre van szánva". Ezt mindjárt az elején meg akartam jegyezni ós örültem is neki, hogy ezt tehettem, mert könnyű a mi szerzőnk könyvét agyondicsérni, de hibát találni sokkal nehezebb, a kritikusnak pedig ezt is kell. Igen érdekesek szerző ama kifejtései (1. I. Fej. II. szak. 4. pont), amelyek a védjegytulajdonos jogát 3-ik személyek nem zavarási kötelességének szemszögéből, mint a személyiségi jog egyik fajtáját éles elmeéllel analizálja. Sokan lesznek, akik azt fogják mondani, miért kell ezeket a joganalitikai fejtegetéseket a védjegyjogról írt munkában elmondani. Ebben különbözik épen szerző másoktól. Mások beérik azzal, hogy az általános jogtan elméleteit, mint adottságot feltételezik és nem törődnek azzal, hogy ezek a védjegyjogba mint illeszkednek be. Az ő csákánya biztos kézzel fogva, feltárja a védjegyjog minden kincsét és azt a matériával foglalkozó részére nyomban élvezhetővé is teszi. Nem kommentár az ő munkája, nem is egyszerű diótörő, de ott találjuk mindig a mikroszkópot és a fényszórót is, amellyel a kérdés legkisebb atomját előttünk érzékelhetővé teszi. Megtanítja a munka olvasóját védjegyjogilag gondolkodni. Hogy mi a vállalat?, ki törődött ezzel a kérdéssel, különbözik-e a tulajdonosától? kit tekintünk a vállalat tulajdonosának? Mindmegannyi kérdés, amelyek megfejtése nélkül a védjegyjogot meg nem értjük. Egyik