Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Perreutasítás és mellékbeavatkozás

589 utasított igénylő a keresetét, illetve mikor tűzik ki a tárgyalást erre a keresetre, vagy hogy a fizetési meghagyás mikor bocsáttatott ki és mikor kezbesíttetett az adósnak, hogy kellő időben a tárgyaláson megjelenhessek, illetve a fizetési meghagyás ellen az ellentmondást beadhassa. A már említett okokon kívül tehát, már ezért is sokkal észszerűbb es célszerűbb volna, ha az árverési vételár felosztásánál az elsőbbségi igényt bejelentőt a bíróság nem a végrehajtást szenvedővel szemben, hanem azokkal szemben utasítaná perre, akik az elsőbbségi igényt érvényesítő hitelezővel szemben kifogást emelnek. Dr. Trattner Albin. Dr. Trattner nagy gyakorlati érdekű felszólalása újból aktuálissá teszi azt a gondolatmenetet, amelyet a Polgári Jog előző számában dr. Tury Sándor Kornél tanulmánya kapcsán érintettem. A mellékbeavatkozás a mai tételes jog keretén belül is intézményes elismerése annak a helyzetnek, hogy valamely jogvitába a két közvetlenül érdekelt fél mellett kivül álló harmadik, vagy harmadikok érdeke is bekapcsolódik. Ennek a kivül álló harmadiknak a perbeli érdekvédelméről kiván gondoskodni a jogrend a mellékbeavatkozás intézménye révén. Azonban az intézmény mai szabályozása a mellékbeavatkozó perbeli jogkörét oly szűken szabja meg, hogy amint ezt Trattner cikke is tanúsítja, a mellékbeavatkozó megkapja ugyan a perbe való belépés jogát, saját érdekei védelmére mit sem tehet. A Pp.-nek a mellékbeavatkozásra vonatkozó szabályai főként a Pp. 88. §-a mintha abból indulna ki, hogy a mellékbeavatkozás után is a per egyedül a felperes és alperes egymásközötti viszonya szempontjából bírálandó el és a beavatkozó saját érdeke, amely elkülönülhet, sőt ellentétbe jöhet azon fél érdekeivel, aki mellett ő a perbe beavatkozott, a per anyagán kívül marad. A mellékbeavatkozás alapja ugyan a beavatkozó fél jogi érdeke, de ennek a jogi érdeknek jelentősége a Pp. szabályozása mellett nagyjában az alább érintendő kivételtől eltekintve, kiéli magát abban, hogy a beavatkozásra a legitimációt megteremti. A mellékbeavatkozó a perrend elgondolása szerint csak segítő társa valamelyik félnek, de maga a pernek nem alanya. A mellékbeavatkozó cselekményének csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél cselekményével ellentétben nem áll. A félnek tehát módja van a mellékbeavatkozónak bensőleg a saját külön érdeke követésében teljesített perbeli cselekményeit paralizálni, sőt nemcsak közömbösíteni, hanem hatálytalanítani. Amig perrendünk a mellékbeavatkozó segítőtársí szerepének gondolatával nem szakít és a mellékbeavatkozónak nem adja meg a jogot, hogy a perben önállóan saját jogán léphessen fel, addig a mellékbeavatkozónak az a saját érdeke, mely őt a beavatkozásra feljogosítja, hatályos védelem nélkül marad. Ami a mellékbeavatkozásnak dr. Trattner cikkében megbeszélt konkrét esetét illeti, az idézett ítéletek kétségtelenül a helyes uton jártak, sőt indokolásuk magával a törvény rendelkezésével tételes jogilag, tehát kifejezett szabállyal is alátámasztható. Erre az esetre vonatkozólag tartalmazza ugyanis a Pp. azt a szabályt — ez a szabály egyúttal az a fentebb említett kivételes eset, amikor a beavatkozó saját érdeke a beavatkozás legitimációjának megteremtésén felül is jelentőségre jut — hogy „ha a perben hozandó ítélet jogereje a mellékbeavatkozónak az ellenfélhez való viszonyára is kiterjed, cselekményére a 80. §. megfelelően alkalmazandó". (Pp. 88. §. ut. bek.) Már *) A szerkesztő megjegyzései az előző cikkhez. 3*