Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

574 földi kénytelen oly ügyletet kötni, pengőt beváltani, követelést értékesíteni, amelyek a külföldön tartózkodással kapcsolatosak. Előállanak ily kényszerhelyzetek akkor, ha valakinek kettős lakhelye van és a külföldön folytatott mezőgazdaságára vagy erdőgazdaságára vonatkozólag kell ügyleteket kötnie. Fokozottabb mértékben érvényesülnek e szempontok akkor, amikor két különböző állam kötelékébe tartozó örököstársak, közösségben, társasvíszonyban élők a közösség ügyleteinek végrehajtása vagy a társaság felbontása során kénytelenek oly ügyleteket létesíteni, vagy azoknak mások által az ő nevükben való létesítéséhez hozzájárulni, amelyekhez a MNB engedélye nem kérhető ki. Élesen domborítja ki a tilosság és semmisség egymáshoz való viszonyát a Medzíhradszky II. évf. 198. lapján közölt eset. A Bpt. 21. pf. 13.520/1932. szám alatt kelt határozatával a külföldi követelésnek belföldi által történt megszerzésére vonatkozó tilalom megszegését nem sújtotta semmisséggel a 4100/1932. M. E. r. 3. §-ának rendelke zése dacára, s megállapította, hogy e tilalom megszegése csupán a büntetőjogi következményekkel jár, de nem vonja maga után sem a semmisséget, sem pedig a 4550/1931. M. E. r. 5. §. b. pontjában foglalt tiltórendelkezések alkalmazását. A transfermoratoriumi rendelet 3. §-a szerint a hatálya alá eső kötvények, illetve záloglevelek kibocsátójának tilos a kölcsönökre a rendes törlesztést meghaladó fizetést elfogadni. Az adósnak tilos ezekre a kölcsönökre rendes törlesztést meghaladó fizetést teljesíteni. Ezt a tilalmat a gyakorlat szintén úgy fogja fel, hogy megszegése nem jár semmisséggel. A felek nem kívánhatják az előző állapot visszaállítását. A gazdasági élet és az egymással szembenálló felek nagy kárával járna, ha a fizetést még a felek egyező akarata mellett sem lehetne teljesíteni és a történt fizetést a hitelező kénytelen lenne visszaadni, az adós pedig a fennállott obiigóba újra belépni. A 16.300/1933. M. E. r. 4. §-a különben is kimondja, hogy a letett összegek elszámolására nézve irányadó a feleknek megállapodása, a 16.301/1933. M. E. r. 1. §-a pedig a bírói letétbe helyezett összegekre nézve döntőnek fogadja el a felek megegyezését. A Kúria 53. számú jogegységi határozata szerint: „Ha bizonyos ügyletekkel való iparszerű foglalkozást jogszabály hatósági jogosítványhoz (iparigazolványhoz, iparengedélyhez, vagy másnemű hatósági engedélyhez) köt, akkor az a körülmény, hogy az ügyletet — esetleg iparszerűen űzött foglalkozása körében — olyan személy kötötte, aki az említett hatósági jogosítvánnyal nem rendelkezik: magának az ügyletnek érvényességét nem érinti, kivéve, ha az a jogszabály az ügyletet kifejezetten semmisnek nyilvánítja, vagy ha az ügylet tartalma más jogszabályba vagy a jóerkölcsökbe ütközik, vagy ha a magánjog szabályai szerint megtámadható." (53. J. E. D. MD. XXV. 93.) Ennek a határozatnak gyakorlati jelentősége van abban az esetben, ha oly pénzintézettel, amely nem megbízott intézet köt oly ügyletet valaki, amely ügylet csak megbízott pénzintézettel jöhet