Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

564 igénybevételére irányuló szándókát nem jelentette be ugyan, de ezt a mulasztását a telekkönyvi hatóság által kitűzött 8 nap alatt, 1934. áp­rilis 19-én ajánlott levélben pótolta, ehhez képest a védettség törlését az egyetemlegesen kötelezett másik gazdaadóssal szemben sem lehet elrendelni (győri it. tábla P. I. 1105/1934/16.). A záloglevélkibocsátás alapjául szolgáló kölcsönkövetelés esedékes részleteire járó összeget az adós a 6. §. esetében is és pedig közvetlenül a hitelezőnek tartozik megfizetni; ezt a követelést a zárlati jövedelem felosztásánál a 16.200/ 1933. M. E. r. 19. §. 2. bek. értelmében a jelzálogos hitelezők részére kell sorozni (székesfehérvári tsz. Pkf. 755/1934/4.). Minthogy a tör­lést kérő hitelezők az ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének harminc­szoros szorzatán kívül esnek és a gazdaadós tartozásai a negyvensze­res szorzatot is meghaladják, az adós pedig a R. 6. §-ában biztosított kedvezményre való igényét 1934. március 15-ig jelenthette be, ezt meg­előzően az adós késedelembe nem is lehetett, ezért a közvetlen fizetés igénylésére nem jogosult hitelezővel szemben késedelemben nem volt (kalocsai tsz. Pkf. 905/1934.) A R. 7. §-a a fizetés helye tekintetében megerősíti a rendes sza­bályt, hogy t. i. közvetlenül a hitelezőnek kell fizetni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a negyvenszeres megterhelésen túl eső hitelező is 4% kamatot követelhetne az adóstól, hanem csak azt jelenti, hogy a harmincszoros és negyvenszeres megterhelés közé eső hitelezőket illető 4% kamat a 6. §. értelmében csekkszámlára fizetendő, a 7. §. alá tar­tozó gazdaadós ezt a kamatot is közvetlenül a hitelezőnek fizeti (sop­roni tsz. Pkf. 327/1934/7.). A R. 38. §-ának alkalmazásában több bíróság úgy határozott, hogy ha az adós az 1933. október 24-től december 31-ig terjedő időre nem teljesítette a R. 38. §-a értelmében a 6300/1932. M. E. rendelet­ben meghatározott szolgáltatásokat, ez a védett birtokká nyilvánítást nem akadályozza (kalocsai sz. Pkf. 2654/1933.) és a védettség feljegy­zésének törlésére sem szolgálhat okul, mert a védettség elvesztésének súlyos következményeit a R.-ben taxatíve felsorolt eseteken kívül az adós más mulasztásaira kiterjeszteni nem lehet (győri it. tábla P. III. 878/1934/8. és számos más). Más határozat viszont kimondta, hogy miután a R. 5. §-ának 1. pontja a R. hatálya alatt esedékes részletek letételét követeli a gazdaadóstól, a R. pedig 1933. október 24-én lé­pett hatályba, kétségtelen, hogy az 1933. november 1-én esedékes rész­let a R. hatálya alatt vált esedékessé s az 5. §. bevezetése érteiméiben legkésőbb 1934. január 1. napjától kezdődően teljesítendő (szegedi it. tábla P. II. 1011/1934/10.). A gazdaadós az 1933. október 24-től de­cember 31-ig terjedő időre járó kamatnak a tőkésítését nem igényel­heti, hanem készpénzben kellett azt a hitelezőnek megfizetnie (szol­noki tsz. Pkf. 2181/1934/8.). A kétségeket eloszlatta a 7100/1934. M. E. r. 9. §-a, mely a bírósági gyakorlat eltéréseire tekintettel 1934. október 15-ig halasztást adott a kérdéses szolgáltatások teljesítésére s ki­mondta, hogy e szolgáltatások elmulasztása miatt a védettséget a most megjelölt határidő után lehet megszüntetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom