Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

563 előre nem kell teljesítenie; a R. hatálya alatt teljesített fizetést a hi­telező még erre irányuló megállapodás mellett sem számolhatja el az adósnak korábbi kamathátralékára (soproni tsz. Pkf. 1376/1934/15.) A R. 5. §. 5. bekezdése értelmében, ha a követelésről váltó volt kiállítva, az adósnak megújítási váltót kell adnia; a megújítási váltó kellékeiről a R. nem rendelkezett; nem újította meg a 6300/1932. M. E r 2. §. 2. bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a megújítási váltót a korábbi váltókötelezettek aláírásával kell ellátni s ha az adós ilyen váltót nem tud adni, ugyanolyan biztonságot nyújtó aláírásokkal ellá­tott váltót kell adnia. Egyes bírósági határozatok szerint, minthogy a hitelezőnek fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a megújítási váltó ugyanolyan biztonságot nyújtó aláírásokkal legyen ellátva, mint a ko­rábbi váltó, mert ellenkező esetben a váltó további leszámítoltatása nem volna lehetséges és a hitelezőt lényeges hátrány érhetné, a gazda­adós az említett követelménynek megfelelő megújítási váltót köteles szolgáltatni; de az adósnak annak folytán, hogy a kezesek egyike el­halt, méltányosságból alkalom adatott arra, hogy megfelelő aláírások­kal ellátott váltót szerezhessen (szegedi tsz. Pkf. 3041/1934/9. és 3329/1934/7.). Ámde a törvényszéknek ily értelmű határozatát az íté­lőtábla nem hagyta jóvá, hanem úgy határozott, hogy a gazdaadósok eleget tesznek azzal, hogy a megújítási váltót csak saját váltókötele­zettségüknek megfelelő aláírásukkal ellátva adják, mert adott eset­ben a hitelező a többi váltókötelezett ellen érvényesítheti követelését (szegedi it. tábla P. II. 906/1934/12.). Utóbbi értelemben határozott a pécsi törvényszék is (Pkf. 2221/1934/7.). — Vitás volt továbbá, hogy ha a hitelező a váltókövetelést már peresítette, köteles-e az adós megújítási váltót adni, ha a régi váltót nem kapja vissza. A szegedi ítélőtábla (P. II. 1206/1934/14.) úgy határozott, hogy a gazdaadós kö­teles megújítási váltót adni anélkül, hogy a peresített régi váltó ré­szére kiadatott volna, mert a R. nem kívánhatta megfosztani a hitele­zőt azoktól a jogoktól, amelyeket követelésének peresítésével és a be­hajtás kapcsán már megszerzett, pedig a régi váltó kiadása által nem­csak a követelés és járulékai, hanem a már megtett joglépések jog­következményei is elenyésznének; a gazdaadós köteles elviselni annyi bizonytalanságot, amennyi a hitelező által a megújítási váltó ellenében ajánlott nyilatkozat után még fennmarad. A késedelmes váltóújítás folytán történt váltóóvás költségének a megfizetése a védettség fenntartásához nem szükséges ugyan, de ez a követelés a gazdaadós költségtartozását növeli s a R. 14. §-a alap­ján — amennyiben az illetékes bíróság a 16.200/1933. M. E. r. 13. §-a értelmében kimondja — korlátozás nélkül érvényesíthető. A R. 6. §-ban meghatározott kedvezményt igénybe vehette az az adós, aki bár nem közvetlenül a hitelezőnek, de a bírósági tárgyalá­son 1934. február 28. napja előtt a kedvezményre való igényét beje­lentette- ez a bejelentés a tárgyaláson jelen volt hitelezővel szemben hatályos (győri it. tábla P. III. 880/1934/12.). A gazdaadós a védettség megszüntetését kérő hitelezőnek a R. 6. §-ában biztosított kedvezmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom