Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

556 hitelező (budapesti tsz. 21. Pf. 939/1934.), a haszonbérlő pedig csak az esetben kérheti, ha a R. 1. §-a alá eső ingatlannak tulajdonosa (budapesti tsz. 21. Pf. 2655/1934.). A joggyakorlatban mutatkozó ellentét megszüntetésére a 7100/1934. M. E. sz. rendelet 3. §-a kimondotta, hogy a R. 1. §-ában megjelölt ingatlant védett birtokká nyilvánítani csak az ingatlan tulajdonosa érdekében lehet; a haszonélvező, javadalmas érdekében vagy a hitbizományi ingatlan tekintetében elrendelt védettség helytelen, de a védettség törlését mellőzni kell, ha az elrendelés előfeltételei a tulajdonosnál megvoltak. Jogi személyeknek és köztestületeknek (község, egyházközség, szerzetesrend) a védettség kérésére való jogosultságát a bíróság külön rendeleti intézkedés nélkül is megállapította — kivéve a R. 32. §-a szerint külön kivett kereskedelmi társaságokét. De ha a kérelmező egyházközség csupán beltelek tulajdonosa, a beltelket nem lehet védetté nyilvánítani, mert az erkölcsi testület jövedelme nem származik nagyobb részben mezőgazdasági munkajövedelemből (szolnoki tsz. Pkf. 732/1934.). Némelyik bíróság szerint az egyháznak adózásból származó bevétele nem esvén jövedelemadó alá, a 2500/1933. P. M. sz. r. 3. §-a értelmében nem vehető figyelembe annak megállapításánál, hogy a jövedelem nagyobb részben mezőgazdaságból ered-e (szolnoki tsz. Pkf. 2713/1934/8.), más határozat szerint viszont a tagok közszolgáltatása is figyelembe veendő és a R. 1. §. 1. pontjában megjelölt ingatlanok csak az esetben nyilváníthatók védetté, ha az ezekből származó jövedelem meghaladja a tagok által 'fizetett járulékokat (miskolci tsz. 917/1934/4.). A zalaegerszegi törvényszék (Pkf. 275/1934/6.) úgy határozott, hogy mivel a hitelezés egyedül a r. kath. tanoda vagyonának jelzálogul lekötése ellenében történt, csak ennek az iskolának jövedelmei és terhei vehetők számításba, nem pedig a r. kath. egyházközség egyéb bevételi forrásai is. Jogutódlás és telekkönyvön kívüli tulajdonszerzés eseteiben a védetté nyilvánítás során támadt jogvitákat a kormány már az elsőbíróságoknál szerzett tapasztalatok alapján eloszlatta a 4200/1934. I. M. 2. §. és 7100/1934. M. E. 5. §. rendelkezéseivel. Az utóbb említett rendelkezés szellemében mondta ki a bíróság azt, hogy a gazdaadós nem kérhette a védetté nyilvánítását olyan ingatlanoknak, amelyeket a kérelem beadása előtt elidegenített s amelyek tulajdonjogának átírását is azelőtt kérte (győri tsz. Pkf. 380/1934/4.). Egységes a joggyakorlat abban, hogy a tulajdonos elhunyta nem érinti az ingatlan védettségét mindaddig, amíg a védettség törlését abból az okból, hogy az új tulajdonosokra vonatkozóan a védettség előfeltételei nem állanak fenn vagy más okból a R. 15. §-ának megfelelően nem kérik; viszont azért, mert valaki védett birtokot örökölt, a korábban is tulajdonában volt ingatlanainak védetté nyilvánítását nem kérheti (sátoraljaújhelyi tsz. Pkf. 1086/1934/3.). A gazdaadós több ingatlana közül egyes ingatlanokat lehet-e utólag védetté nyilvánítani? A R. 2. §-a és a 38.500/1933. L M. r. 1. §. 3, bekezdése szerint az adós ingatlanait csak együttvéve lehet