Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Küzdelem az aranyzáradékért

55 folyóan ideiglenes jellegűek és elvileg sem hatolnak a jog azon mélyebben fekvő rétegeibe, amelyeknek szabályozása az általános kötelmi jognak van fenntartva. A 6900/1931. M. E. sz. rendelet kifejezetten megmondja, hogy transzfermoratoriális intézkedések nem érintik a hitelezőnek, a rendelet hatályának megszűnte után tovább is érvényesülő jogait. így a 7600/1933. M. E. sz. rendelet szerinti letétel nem teljesítés jellegű és az adós lényegében nem mentesül a megállapodás szerinti értékállandósági kikötés következményeitől. A 7600/1933. M. E. sz. rendelet különben is csak ú. n. kötvényesített tartozásokra vonatkozik — ami egyébként nem szolgál mentségéül, mert így a gazdasági életnek épen legérzékenyebb pontján történt beavatkozásként jelentkezik. Ezen a helyen nem kivánok részletesen foglalkozni azzal, hogy a kötvény és záloglevelek sorsának e nagyon szerencsétlen szabályozása, milyen értékpusztítást vont maga után. Csupán utalok arra, hogy egyenesen a közhitelt veszélyezteti az ilyetén rendezés, amely külömbséget tesz a hitelezők között, épen azok rovására, kiket a törvény általános rendelkezésein túlmenő jogszabályok fokozott védettségbe állítottak; azon a területen, ahol az adós nem magánszemély, hanem minden erkölcsi átributummal felruházott közület, vagy jogi személy és ahol a kötelem biztosítéka a jogrend minden erődítményével körülbástyázott vagyoni fundamentum. Tisztában vagyok azzal, hogy a jogszabály rendszerint nem irányítója a gazdasági áramlatoknak, hanem azok medréhez igazodik, a maga eszközeivel kiszélesítve és kimélyítve azt. Az is nagyon valószínű, hogy az aranyzáradék érvényesülését elszegő kormányintézkedések nem a nemzetközi magánjog téves értelmezésén és nem az aranyértékzáradék, vagy aranyérmezáradék közötti finom jogi megkülönböztetésen alapulnak, hanem szervesen illeszkednek gazdasági jogalkotásunk elvi szemléletébe: a következetes és kíméletlen adóstvédő törekvések rendszerébe. Az adósok favorizálása — bár nem a kifejezett szándék határozottságával és átütő erejével, de következetesen érvényesülő sugallómként — a múltban is befolyásolta jogalkotásunk irányait. De az utóbbi évek joga ezt a sugallatot öncéllá emelte. Pedig az ilyen, a gazdasági rend nyugalmába való éles beavat-