Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az utóajánlati árverés

539 hozza meg elutasító végzését, amely ellen természetesen további felfolyamodással lehet élni az utóajánlattevőnek, ha már a korábbi végzés jogerőre emelkedett. A bírói gyakorlat ennek folytán lehetővé tette azt, hogy az utóajánlat benyújtása a végrehajtást szenvedő részéről egy kitűnő elhúzási eszköz le­gyen, másrészt pedig lehetővé tette azt is, hogy az utóajánlat­tevő a hitelezők terhére spekulálhasson. Az utóajánlattevő ugyanis nem teljes összegű bánatpénz letétele mellett megteszi az utóajánlatát. A bíróság aztán felhívja bánatpénz kiegészíté­sére, amit ő felfolyamodik. Ha a felfolyamodás elintézéséig, — ami különösebb sürgetés nélkül legalább is 6 hónapot tesz ki, — az ingatlanok értéke emelkedik, ez esetben kiegészíti a bánatpénzét. Ha pedig nem emelkedik az ingatlanok értéke, akkor visszakapja bánatpénzét, sőt esetleg a végrehajtást szenvedő köszönetén kívül attól még anyagi ellenszolgáltatást is kap, mert az árverés jogerőre emelkedését jó ideig kitolta és a végre­hajtatóknak nincs is módjában az utóajánlattevő ezen eljárását megakadályozni. Egy konkrét ügy kapcsán a végrehajtató bírói végzés meg­hozatala után, mint megbízás nélkül ügyvivő, az árverési bánat­pénzt kiegészítette és kérte, hogy ennek alapján a telekkönyvi hatóság az utóajánlatot fogadja el. Az I—ILI. ker. kir. járás­bíróság, mint telekkönyvi hatóság, 21.864/1932. tk. sz. végzésé­vel ezt a kérelmet teljesíthetőnek nem találta, mondván: ,,Az utóajánlati ígéret és ezzel kapcsolatban az utóajánlat kiegészí­tése (helyesebben az utóajánlati bánatpénz kiegészítése) kifeje­zetten az utóajánlattevő magánügye, amelyben harmadik sze­mélyek az utóajánlattevőt súlyosan kötelezőleg be nem folyhat­nak. Tisztán az utóajánlattevőt illeti meg annak a kérdésnek eldöntése, hogy a kért kiegészítéssel utóajánlatát hatályossá kívánja-e 'tenni, vagy pedig a változott gazdasági viszonyokra, esetleg tehát változott egyéni körülményeire tekintettel utó­ajánlatát fenntartani kívánja-e, vagy sem. Ebben a tisztán utó­ajánlattevő magánügyében harmadik személyeknek beleszólása nincs." A budapesti kir. Törvényszék, mint felfolyamodási bíróság, 21. Pf. 2382/1933. sz. határozatával a telekkönyvi hatóság vég­zését helybenhagyta, kimondván, hogy ,,az utóajánlattevő hely­zete adott vonatkozásban ugyanolyan, mint más árverelőé, reá is áll tehát az a szabály, hogy addig, míg a megfelelő bánat­pénzt le nem tette, ígéretet sem tehet, illetve Ígérete figyelembe nem vehető és minthogy a Vh. nov. 4. §-a szerint az utóajánlat­tétel végső határideje az árverést követő 15 nap, ha ez idő­pontig az előírt bánatpénzt le nem tette, ígérete figyelembe nem vehető." (A végzés utolsó részére vonatkozólag az az érdekes, hogy a kir. Törvényszék ugyanezen tanácsa ebben az ügyben is, de állandóan újabb határidőt ad az utóajánlattevőnek a 15 nap eltelte után is a bánatpénznek kiegészítésére.) Az utóajánlattevinek a Végarehajtási Novella 27. §Ma 15 nap gondolkodási időt ad arra, hogy az összes körülmények mérlegelésével és a törvényes következmények meggondolásá­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom