Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az utóajánlati árverés

538 alkalmatlan időpontban megtartott árverési értékesítés folytán követelésüket elveszítsék. Ha azonban a korábbi rangsorban bekebelezett jelzálogos hitelező az első árverésen már az árverés megtartását kívánta és ily módon magára vette azt a kockázatot, hogy az ingatlan az ő kérelmére megtartott árverésen olyan áron kelhessen el, amely árverési vételárból az ö követelése ki nem telik, akkor már teljesen méltánytalan és helytelen — véleményem szerint — a fedezeti elvet az utóajánlati árverésre és a visszárverésre is kiterjeszteni és a hitelező már elvállalt behajtási kockázatát hatálytalanítani. A jelzálogos hitelezőnek az első árverés alkalmával kell e tekintetben határoznia, hogy az árverésnek a jelenlegi időpontban való megtartását a saját érdekére nézve sérelmesnek tartja-e, vagy sem és teljesen helytelen az első árverés után részére még több alkalommal, pld. utóajánlati árverésen vagy azt követő visszárverésen is ezt a mérlegelési jogot újból megnyitni. Ezen jogállapot visszás következményei különösen érezhetők visszárverés alkalmával, akkor, ha az első helyen bekebelezett hitelező vagy ő vele történt megegyezés alapján más személy vette meg az ingatlant az alapárverésen. Ez esetben a későbbi végrehajtatok hiába kérik a visszárverés kitűzését, mert az elsőhelyű hitelező követelése meghaladja az árverési vételárat és így a visszárverést csak olyan áron lehetne megtartani, amely vételárból az elsőhelyű hitelező követelése is kitelik. Ilymódon tehát az elsőhelyű hitelező vagy a vele összejátszó más személy az árverési vétellel a végrehajtást szenvedő és a többi összes végrehajtatok terhére spekulálhat, a fedezeti elv érvényesülésében bizva, megveszi alcsón az ingatlant, de nem köteles az árverési feltételeknek eleget tenni, hanem megvárja, amíg az ingatlant más valakinek magasabb áron tudja eladni és csak akkor tesz eleget az árverési feltételeknek, addig pedig nyugodtan várhat az árverési vétellel és a fedezeti elvvel körülbástyázott jogi helyzetében, ellene visszárverést megtartani nem lehet. A fedezeti elvnek az utóajánlati árverésre és a visszárverésre való kiterjesztése tehát különböző visszaélésekre ad alkalmat és azonkívül lehetetlenné teszi azt, hogy az elsőhelyű hitelező, vagy pedig a vele egyetértésben eljáró személyen kívül más valaki is tehessen komoly utóajánlatot. II. Az utóajánlat ma már leggyakoribb esetben csak az árverés elhúzásának eszköze. A bírói gyakorlat ugyanis a Novella 27. §-ában foglalt azt az intézkedést, hogy az árverési Ígérettel egyidejűleg a kiegészített bánatpénz is leteendő, nem értelmezi szigorúan, hanem állandó gyakorlat, hogy az árverési bánatpénz kiegészítésére a telekkönyvi hatóság felhívja az utóajánlattevőt és csak akkor utasítja el az utóajánlatot, ha ezen felhívásnak az utóajánlattevő eleget nem tesz. Az utóajánlattevőnek jogában áll természetesen a telekkönyvi hatóság ezen végzését felfolyamodni és ha a felfolyamodás folytán a kir. Törvényszék, mint felfolyamodási bíróság, a végzést helybenhagyja, még mindig kiegészítheti az utóajánlattevő a végzésben meghatározott határideig a bánatpénzt és a telekkönyvi hatóság csak akkor