Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

518 ságában vagy telepén leendő felhasználás céljára szolgáltatja: saját használatú villamosmü. Az előbbiek létesítéséhez és működéséhez kereskedelmi miniszteri engedély szükséges, míg saját használatú villamosművet engedély nélkül, szabadon lehet létesíteni. A közhasználatú villamosműhöz nagyfontosságú jogosítványok fűződnek. Így 1. ennek létesítésére, kibővítése vagy átalakítása végett a kisajátítási törvényben szabályozott (tehát egyebek között: kártalanítás ellenében történő) kisajátításnak van helye. 2. Ha az átalakító vagy kapcsoló berendezést a villamosmü leiepén kívül valamely épület lakás céljára nem használt helyiségben olymódon lehet elhelyezni, hogy az ily elhelyezés az épület rendeltetésszerű használatát egyáltalán nem vagy csak elenyészően csekély mértékben befolyásolja, kisajátítás helyett az elhelyezést használati szolgalom alapításával lehet biztosítani, amelyért az engedélyes évjáradékot köteles fizetni. 3. Ha ugyanezt he nem épített területen kell létesíteni és az elfoglalt terület oly csekély, hogy önálló jószágtestté alakítása esetében önmagában sem mezőgazdasági, sem építkezési célra nem lenne felhasználható, az a telek viszont, amelyen az ilyen berendezést létesítik, ezzel szemben lényeges értékcsökkenést nem szenved, az engedélyes a szükséges terület kisajátítása helyett építményi jog alapítását kívánhatja, amelynek fejében az engedélyes évi építménybért köteles fizetni. 4. Az üzem folytatásához szükséges vezetékek és berendezések felállítása céljából a kereskedelemügyi miniszter vezetékjogot — amelynek tartalmát a törvény pontosan meghatározza — állapíthat meg oly ingatlanok tekintetében, amelyek rendeltetésszerű használatát a vezetékjog tartósan nem akadályozza. E vezetékjog telekkönyvi bejegyzésnek nem tárgya és gyakorlása nem vezethet az annak alapján elfoglalt területek elbirtoklására. Sajáthasználatú villamosműnek mindezen jogokat a törvény lényegesen szűkebb keretek között adja csak meg A közhasználatú villamosmü engedélyese és a fogyasztó közötti jogviszonyt az ú, n. energiaszolgáltatási szerződés szabályozza. Ez a jogviszony — az általános magánjog elveit tartva szem előtt, tulajdonképen vállalkozási szerződés. Ezzel szemben a törvény indokolása szerint az energiaszolgáltatás tartóssága a szerződést a bérleti szerződéshez teszi hasonlóvá. Ekópen minősíti tehát a törvény az engedélyes és fogyasztó közötti jogviszonyt, különösen azért, hogy a fogyasztó csődje esetén méltánytalan eredmény ne álljon elő. Ha ugyanis a szerződés vállalkozási szerződésként minősülne, irányadók volnának a Csődtörvény 18—20. §-ai, aminekfolytán az engedélyes a közadós által fogyasztott energiát rendszerint csak csődhitelezőként érvényesíthetné. Miután azonban a törvény ezt a megoldást nem akarja koncedálni, és szerinte a méltányosság követelményeinek az felel meg, hogy ily esetben a csődtörvény 22. és 48. §. 2. pontja alkalmaztassák, tehát hogy egyebek között a fogyasztó csődjében a lejárt bérkövetelés mint tömegtartozás érvényesüljön, fenti értelemben minősíti az energiaszolgáltatási szerződést. Egyébként — mint már a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907: III. t.-c. 2. §-a is kimon-