Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

513 telekadósságra pedig a törvény életbelépésekor fennálló és azóta tartó kritikus gazdasági viszonyok nem voltak kedvezőek. Nincsen azonban kizárva, hogy az ilyen a jogrendszerben készenálló intézmény a viszonyok, vagy a közfelfogás változásának hatása alatt egyszer mégis gyakorlati jelentőséghez jussanak. A magyar törvényhozás intenciói szempontjából talán ilyenfajta, a jog által nyújtott lehetőségként lehet felfogni a ranghellyel rendelkezés jogát is. A magyar jog szempontjából az a lemondási lehetőség, amelyet Klang professzor úr a gyakorlati megvalósulás akadályaként állított be, tudatosan azt a célt szolgálta, hogy a hitelnyújtás alkalmából a felek a ranghellyel rendelkezés gyakorlati alkalmazásba kerülését kiküszöböljék. Ennek ellenére sem lehet azonban azt állítani, hogy ez a jog nálunk nem jutott volna aktualitáshoz. Ismeretes, hogy ezt az intézményt nem a Jt. vezette be elsőízben, hanem azt már a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 1925: XV. t.-c. 6—9. §-ai szabályozták, Az 1925: XV. t.-c. megalkotása után azonban vita merült fel abban a kérdésben,, vájjon a rendelkezések az azokat tartalmazó törvény címe ellenére irányadók-e a mezőgazdasági hitel fogalomkörén kívül eső jelzálogjogokra is és az elmaradt szükséges telekkönyvi szabályok megalkotására is. Ez a két momentum elég volt arra, hogy az intézmény egyelőre papíron maradjon. A Jt. életbeléptetése alkalmából kibocsátott 23.000/1929. I. M. számú rendelet a telekkönyvi szabályokat megalkotta, a 22.000/1929. I. M. számú rendelet pedig annak kimondásával, hogy az 1925: XV. t.-c. életbelépése után bejegyzett jelzálogjogok ranghelyével lehet rendelkezni, alkalmat adott a Kúriának arra a megállapításra, hogy ranghellyel rendelkezésnek az 1925: XV. t.-c. életbelépése után nem mezőgazdasági ingatlanra bejegyzett jelzálogjog esetében is helye van. (Pk. V. 4105/1930. Gr. 24. 925.). Igaz ugyan, hogy főként a pénzintézeti hitelnyújtások esetében a hitelező rendszerint megkívánja a Jt. 21. §-ának 2. bekezdése értelmében való lemondást a korábban már bejegyzett jelzálogjog ranghelyével rendelkezésről és így az esetek túlnyomó nagy számában a ranghellyel rendelkezés jogszabályai a jelzálogjogok bekebelezésének alapjául szolgáló okiratoknak egy ponttal kiegészítését és a jelzálogjogi bejegyzések szövegének a lemondó nyilatkozatra vonatkozó bejegyzéssel való kiegészítését eredményezték. Ámde nem szabad feledni, hogy ilyen lemondó nyilatkozat csupán • a tulajdonos beleegyező nyilatkozata alapján történő bejegyzések esetében fordul elő és nem abban az éppen a jelzálogjogos törvény életbelépése óta nagyon gyakori esetben, amikor a jelzálogjogot a tulajdonos beleegyezése nélkül jegyzik be, amilyen esetek az előjegyzés, a végrehajtás, jelzálogjog bejegyzése és a jelzálogjognak köztartozások biztosítására szóló bejegyzése. A bírói gyakorlat mindezekre az esetekre szólóan a jelzálogjog ranghelyével való rendelkezés lehetőségét elismerte. Szaporítja a rendelkezési jog le-